Öreg néne őzikéje

Öreg néne őzikéje - stancolt

Eni89 | 2012-05-24 16:55:00

Immáron második alkalommal volt lehetőségem megtekinteni a darabot, de csak most jutottam el oda, hogy le is írjam gondolataim és véleményem. Az előadást először úgy néztem meg, hogy nem láttam a filmet így nem volt mihez viszonyítanom. Először tetszett és el kell, hogy mondjam másodjára is. Ez egy...

Immáron második alkalommal volt lehetőségem megtekinteni a darabot, de csak most jutottam el oda, hogy le is írjam gondolataim és véleményem. Az előadást először úgy néztem meg, hogy nem láttam a filmet így nem volt mihez viszonyítanom. Először tetszett és el kell, hogy mondjam másodjára is. Ez egy kifejezetten jó minőségű színdarab. Magát a történetet mindenki ismeri, így nem kell leírnom miről is szól. Nekem személy szerint az tetszett, hogy a rendező megtalálta azt a határt a darabban, ahol a sok vicc ellenére nem válik nevetségessé maga a betegség az autizmus, de mégis olyan poénok voltak benne, ami még nem súrolta a határokat. Egyszóval dicséret illeti Anger Zsoltot, vagyis a rendezőt. Örültem, hogy nem kellett csalódnom személyes kedvencemben, Nagy Ervinben, aki hozta a formáját és egyszerűen brilliánsan alakított a színpadon. Volt egy íve a karakterének és az előadáson, folyamán megfigyelhettük a szereplő fejlődését negatívból pozitív irányba, amikor is rájön, hogy a testvéri szeretet fontosabb, mint a pénz hajhászása. Ha jól belegondolok ezzel a mondattal meg is fogalmaztam a darab lényegét. Mindenféleképpen össze kéne hasonlítanom Ervint Tom Cruise-al akkor is azt mondanám, hogy Ervin jobban alakította a szerepét és ennek köszönhetően az átélés is látszódott. Ma már ritka az olyan színész, aki szépen és érthetően beszél a színpadon és a legfontosabb, hogy én, mint néző a 11-dik sorban is értsem, hogy mit mond. Ezzel egyáltalán nem volt problémám az előadás alatt. A másik színész akit mindenféleképpen ki szeretnék még emelni az Kulka János aki egyszerűen fantasztikusan alakította az autistát. Igazán látszott, hogy felkészült a szerepre és igen sokat gyakorolt. Őt egy nagyon nagy taps illeti és megemelem a kalapom előtte. A zenét és a díszletet nagyon eltalálták, mondhatnám úgy is, hogy nagyon mai és egyben praktikus is volt. Külön kiemelném, ami ma már ritka színházakban, hogy a színészek is segítenek a díszletezésben a darab alatt, vagyis megint csak felhívnám a figyelmet Ervinre, aki mindezt megtette és ezen igen csak meglepődtem, természetesen pozitív módon.
Mindféleképpen szeretném az emberek és a színházba járóknak a figyelmükbe ajánlani ezt a színdarabot. Biztosíthatok mindenkit, hogy aki elmegy megnézni az jókedvűen és boldogan fog kijönni a színház kapujánJ