Múmiák

A múmia szó hallatán szinte mindenkinek azonnal a lenvászonba pólyált ókori egyiptomi holttestek jutnak az eszébe. Múmiákat azonban a Föld minden táján találtak már, és ahogy ebben a könyvben látni fogjuk, sok közülük még az egyiptomi múmiáknál is idősebb. A múmia szó olyan holttestet jelöl, amelynek bőre, haja, sőt még a körme is megőrződött. A konzerválódás folyamata emberi beavatkozás nélkül is bekövetkezhet (természetes mumifikálódás), ha a holttestet különleges körülmények között temették el, például forró sivatagi homokba, ahol kiszáradt, magas hegyekbe, ahol megfagyott, vagy tőzeglápba, ahol a tőzeg savai konzerválták. A leghíresebb múmiákat azonban mesterséges úton, különféle módszerekkel készítették, nem csupán az ókori Egyiptomban, hanem másutt is, Dél-Amerikától Ausztráliáig, Kínában, sőt még a Kanári-szigeteken is. Még ma is egyre-másra fedeznek fel múmiákat szerte a világon. Néhány évvel ezelőtt a chachapoyoknak, a „felhők népének" közel száz múmiájára bukkantak Peru északi részének esőerdei felett, egy barlangban. Nem sokkal később, délebbre egy hatalmas inka temetőt tártak fel, tele múmiákkal. Szinte ugyanabban az időben még régebbi múmiák kerültek elő Róma ókori központjában. Legutóbb pedig egy teljesen új, az egyiptomi múmiákkal azonos korú múmiakészítő kultúra került napvilágra Jemenben. Múmiaszakértőként állandóan emberi és állati múmiákkal dolgozom, sivatagokban, barlangokban, temetőkben, sírokban, múzeumokban és laboratóriumokban. Gyakran megkérdezik, hogy nem félek-e, mivel sokan meglehetősen ijesztőnek találják a múmiákat. Elfelejtik azonban, hogy ezek a testek valaha éppolyan élő emberek voltak, mint mi, és ha tisztelettel viseltetünk irántuk, sokat megtudhatunk az életükről. Ha alaposan megvizsgáljuk őket a legmodernebb tudományos módszerekkel, akkor megtudhatjuk, mit dolgoztak, milyen betegségben szenvedtek, mit ettek és mit viseltek. Legutóbb a röntgensugarak segítségével, a pólya eltávolítása nélkül is kimutathattuk, hogy egy jemeni pap gyűrűket viselt a lábán. Egy jómódú római asszonyról pedig kiderült, hogy a túl magas sarkú cipő viselése károsította a lábát. Amikor mikroszkóppal megvizsgáltuk egy fiatal egyiptomi királynő kezét, észrevettük, hogy rágta a körmét. Más tudományos vizsgálatok leleplezték, hogy az egyik fáraó festette a haját, egy másiknak meg fejtetűje volt. Komputertomográfiás felvételeink bebizonyították, hogy egy, korábban egyiptomi hercegnőnek vélt múmia valójában férfi. A mumifikáció több mint nyolcezer éves gyakorlat, amely napjainkban is folyik. Az ember vágya, hogy örökké éljen, erősebb, mint valaha. Dr. Joann Fletcher, a Harrogate Museums and Arts egyiptológusa, valamint a York University múmiakutató csoportjának tagja. Számos, például a BBC History Online és a Guardian című újság által szervezett programban vesz részt.