Mesés Magyarország

Ha az Idő tornyából tekintünk alá, bizonyos nagy összefüggések tisztábban rajzolódnak ki. Csakhogy más összefüggéseket fellegek, sűrű ködök, finom párák takarnak. A história tudós szakemberei sokat tudnak, mégis azt állítják, "sokat nem tudunk, és gyakran tévedünk". Így van jól, így hihető. Mert még a jelenben is tétován botorkálunk. Nem azért, mert kevés az információnk, hanem azért, mert sok. Még a jelenünkben - amiben állítólag otthon vagyunk - sem értünk egyet. Vitatkozunk. Hiszünk és nem hiszünk. Hiszünk ezotériákban, para-jelenségekben, holisztikában, hiszünk alternatív művészetben és orvoslásban, hiszünk a globális felmelegedésben, a géntechnikában, a fenntartható fejlődésben, hiszünk az emberben, a haladásban. És hiszünk mindezek fordítottjában. Miért pont a múlt értékelésében értenénk egyet? Létezik sok sajátosan magyar ügy, olyan dolog, ami a mi földünkön sarjadt, mi adtuk az emberiségnek, vagy a véletlennek köszönhetően nálunk található, itt őrződött meg. Akadnak köztük olyanok is, melyek indulatokat kavarnak. A pálosok és titkaik, a rovásírás rejtelmei, Csörsz árkának legendái, a zalai Mocsárvár talányai, és persze a kincsek. Mind olyan téma, mely alkalmas arra, hogy vitát gerjesszen, meglódítsa a fantáziánkat.