Mária az üdvtörténetben

A II. Vatikáni Zsinat a következő szavakkal foglalja össze a mariológia jelentőségét a hittudomány számára: "Mária oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy a hit legfőbb titkait egyesíti és tükrözi magában." Szűz Mária kiemelkedő szerepet tölt be az Egyház teológiájában és hitéletében, ennek ellenére gyakran találkozunk személyével szemben távolságtartással vagy kételkedéssel. Sokat mondó bizonyíték, hogy bár Szent István Király az Istenanyának ajánlotta országunkat, mégis ez az első átfogó, dogmatikai alpokra helyezett önálló magyar nyelvű mariológia. Pedig a mariológiában csaknem valamennyi hittudományi ágazat találkozik: a krisztolőgia és az egyháztan éppúgy, mint az eszkatológia... Scheffczyk bíboros és Ziegenaus professzor könyve olyan dogmatörténeti ívet vázol fel, amely a Máriáról szóló szűkszavú evangéliumi szakaszokból, Pál apostol galatákhoz írt leveléből - mely először utal a Szent Szűz Istenanyaságára - és a Jelenések Könyvéből kiindulva az egyházatyák, az egyetemes zsinatok írásait és határozatait felölelve eljut II. János Pál pápa megnyilakozásaiig. A Megváltó édesanyjának alakja kisugárzik a hitélet azon területeire is, melyek nem tartoznak szorosan a dogmatikához, mégis kiemelkedő jelentőségűek. A könyv ezért olyan témakörökkel is foglalkozik, mint a sok vitát kiváltó Mária-jelenések, a Szűz Mária és a nőkről alkotott kép viszonya és alakulása az európai történelemben, vagy a Mária-tisztelet világszerte elterjedt vallási gyakorlatai. Reméljük, hogy e kötet laikusok és teológusok előtt egyaránt feltárja a Szent Szűz üdvtörténeti szerepét, igazolva Newman bíboros másfél századdal ezelőtti szavait: "Áttekintve Európa fölött, láthatjuk, hogy nem a hangsúlyosan Máriát tisztelő közösségek azok, akik megszűntek Fiát imádni, hanem éppen azok a közösségek, akik Mária tiszteletéről lemondtak."