Madarak

Madarak

Catalin | 2011-10-13 18:02:00

Gimnazistaként nem értettem őket és senki nem tudott rávenni arra, hogy olvassak tőlük bármit is. Ma már azt mondom: zseniálisak a történeteik. Nyilvánvalóan meg kellett érnie bennem az orosz irodalomnak. Az általuk ábrázolt élet egyszerre fájdalmas és vonzó, erkölcsös és piszkos, bonyolult...

Gimnazistaként nem értettem őket és senki nem tudott rávenni arra, hogy olvassak tőlük bármit is. Ma már azt mondom: zseniálisak a történeteik. Nyilvánvalóan meg kellett érnie bennem az orosz irodalomnak. Az általuk ábrázolt élet egyszerre fájdalmas és vonzó, erkölcsös és piszkos, bonyolult és ugyanakkor egyszerű.

Lev Tolsztoj Anna Kareninája a világirodalom egyik legnagyobb női alakja. A maga tisztaságával, szépségével, karizmájával mindenkit elkápráztat, s a mű karakterei gyönyörűen ábrázolják az emberi lelkek bonyolultságát, kiemelve a női lélek érzelemvilágát. Annában egyszerre testesül meg az édesanya, a szerető és a társadalmi normáknak megfelelni vágyó hivatalnokfeleség.
A Madách Színház színpadán az ő történetét ismerhetjük meg zenés feldolgozásban, melynek szerzői Kocsák Tibor és Miklós Tibor. A mű dallamvilága a regény szépségét és tragédiáját egyaránt tükrözi. A teátrum már hosszú évek óta évadról évadra műsorra tűzi a darabot, s a megtelt színházterem bizonyítja a musical sikerét. Nekem idén márciusban sikerült megtekintenem egy kiváló szereposztásban.
A címszereplő, Anna érzéseit kétség, félelem, boldogság, szerelem, anyaság - Polyák Lilla kitűnően át tudta adni, s férje Karenin, akit Sasvári Sándor alakított szintén rengeteg bonyolult, sokszor egymásnak teljesen ellentmondó érzelmet élt át a színpadon. Anna az igaznak vélt szerelmet Vronszkij személyében találja meg a történet szerint, akit Posta Viktor jelenített meg a nézők számára. A bonyodalom nyilvánvaló, hiszen egy férjes asszony, illetve édesanya beleszeret egy katonatisztbe, s bár küzd, harcol az érzés ellen, az végül mégis legyőzi őt. Minden jel arra mutat, hogy egy szenvedélyes szerelem tanúi leszünk, ám a megvetettség, a sok fájdalom, a betegség, a kitaszítottság próbára teszi a kapcsolatukat. Anna úgy érzi mindenét feláldozta ezért a szerelemért, s amiről korábban azt gondolta, hogy boldoggá teszi, az később ábránd lesz csupán, s teljes kétségbeesésében eldobja magától az életét is.
A nézőtéren ülő közönség végigizgulhatja az előadást, mert akár ismeri akár nem a hősnő életét a zene, a rendezés, a díszlet olyannyira érzelem gazdag, hogy lehetetlen nem beleilleszkedni az eseményekbe, s együtt érezni Annával.
Lényegében Szerednyey Béla álmodta meg a történetet a Madách színpadára, hiszen mind a díszlet, mind pedig a rendezés az ő nevéhez kötődik. A nagyon kevés és egyszerű színpadkép nem engedi elvonni az ember figyelmét sem a cselekményről, sem a megkomponált zenéről, sem pedig a szereplőkről. Színpadon láthatjuk Polyák Lillán, Sasvári Sándoron és Posta Viktoron kívül még Gallusz Nikolettet, Haffner Anikót, Laklóth Aladárt, Vikidál Gyulát, s a sort folytathatnám és nyilvánvalóan a színfalak mögött még sok ember munkája, energiája és szeretete lakozik ebben a darabban. Mindezt a nézők a legutóbbi előadáson egy állva tapssal köszönték meg a színház művészeinek és dolgozóinak.
Mindenesetre, aki szereti az orosz irodalmat, Tolsztojt, Anna Karenina történetét, vagy csak meg szeretné ismerni ezek közül bármelyiket is, annak feltétlenül ajánlom, hogy látogasson el a fővárosba, s tekintse meg a Madách Színház színpadán ezt a musical-operát.
Jó szórakozást, izgulást, gondolkodást kívánok!
LKG