Mallorcai udvarház - Vagy a babaszoba

Villalonga (1897-1980), a regényíró, elbeszélő és lapszerkesztő a modern spanyolországi katalán művelődés egyik legnagyobb alakja. Főműve, a Mallorcai udvarház a szerző baleári szigethazájának gyöngéd iróniával felidézett, megejtő világába vezet bennünket, hogy a múlt századi Párizs és Róma vonzó visszfényeiben, valami higgadt derűvel jelenítse meg a katalán kúriák édesbús alkonyát, a mallorcai arisztokrácia csendes anyagi-erkölcsi hanyatlását. Hőse ízig-vérig a régi rend fia, a francia felvilágosodás bölcsen kétkedő gyermeke, aki megértőn tekint az emberiség viszontagságos múltjába, ábrándok nélkül a még viszontagságosabbnak ígérkező jövőjébe, és erős lélekkel viseli egy széthulló életforma jelenét. A múlt és jelen, test és lélek, egy tiszta és egy kárhozatos szerelem viharában, hagyomány és tudomány közt méltósággal egyensúlyozó Don Antoni de Bearn - akárcsak Lampedusa rokon lelkű hőse A Pádruc-ban, amely később keletkezett és jelent meg, mint a Mallorcai udvarház - egy letűnt kor nemes képviselője, aki fájó szívvel, de megadóan búcsúztatja nagy múltú osztályát, önmagát.