Koccanás

Koccanás

amanecer | 2011-10-12 10:11:00

Komédia két felvonásban. - Szerintem inkább tragikomédia két felvonásban.
A szereplőknek nem ismerjük meg a nevét, csak mint a társadalom egy-egy jellegzetes figurájának képviselői jelennek meg (pl. férfi, nő, srác, hajléktalan).
Az abszurd történet során a különböző jellegzetes...

Komédia két felvonásban. - Szerintem inkább tragikomédia két felvonásban.
A szereplőknek nem ismerjük meg a nevét, csak mint a társadalom egy-egy jellegzetes figurájának képviselői jelennek meg (pl. férfi, nő, srác, hajléktalan).
Az abszurd történet során a különböző jellegzetes alakok különféle kapcsolatba kerülnek egymással, párbeszédek zajlanak köztük, melyek szintén tipikusak, és abszurdak.
Az író nagyon murisan rajzolta meg a vállalkozó alakját. Ugyan malteros munkaruhában jelenik meg a színpadon, de én abba a bizonyos susogós melegítőben képzeltem el. Minden "okosságot" ismer, a szituációkban azonnal meglátja, hogy hogyan lehet pénzt csinálni belőle. Az a dörzsölt figura, aki ha kell, a szarból is aranyat tud csinálni. Ha szükséges eladja magát jogtudónak, vagy jóságos nagybácsinak, de mindenképpen csak úgy, hogy ő jól jöjjön ki a helyzetből. Az igazság az, hogy bármennyire is negatív figurának állította be Spiró, mindezekhez társul az a bizonyos józan paraszti ész, és alapos emberismeret. Pontosan tudja, hogy a megjelenő rendőrökkel hogy kell bánnia, vagy hogyan vegye rá a jelenlevőket arra, hogy részt vegyenek a "vállalkozásában", tudja, hogy ki mennyiért fogja neki rendelkezésre bocsátani a szükséges eszközöket (pl. slag a mosogatáshoz). És ügyesen, előre látja az emberi reakciókat.
A Hajléktalan és Rövidgatyás - mint a társadalom két ellenpontja - egy padon osztoznak az események alatt. A hajléktalan ezen a padon lakik már régóta, jól ismerik a környékbeliek, akiknek időnként kisebb-nagyobb szolgálatot tesz, pénzért (pl. bevásárol). Sajátos életfilozófiájával inkább csak szemlélője az eseményeknek, mintsem aktív szereplője. Persze, ha esetleg potyázhat valamit, megmozdul. Rövidnadrágos - aki folyamatosan tőzsdézik a mobiljáról - is megfogalmazza egyik vágyát, és a történet végén tulajdonképpen meg is valósítja e vágyálmát (otthagyja Mercedesét kulccsal, iratokkal, sőt még a bankkártyáját is odaadja a hajléktalannak).
A Férfi a tipikus menedzser, aki minden idejét a munkájával tölti, a Nő a tipikus gyermekét egyedül nevelő anya, aki nem tudja eldönteni, hogy mit kezdjen a képzettségével (túlképzett, nyelveken beszélő, bölcsész) és az életével, pontosabban a férfiakkal, beleférjenek-e az életébe, vagy inkább "feláldozza magát" a lányáért és az idős hozzátartozóért, esetleg legyen saját élete is? Így legalább a mártíromság látszatában tündökölhet.
Az író a Védőnővel mondatja ki az egyik - szerintem - legcsípősebb kritikáját rólunk:
"VÉDŐNŐ Vajúdott egy nő az egyik kocsiban... Ikreket várt... Sok az ikerszülés, amióta vannak ezek a hormonok... És jött volna ki az első gyerek, a feje már kint volt, de tovább nem bírt jönni... (Megrázkódik.) Biztosan a másik gyerek, az tartotta vissza, hogy meg ne bírjon születni elsőként! Markolta a bokáját és húzta vissza! Mostanában ezt szokták! Már az anyaméhben!"