A házastársi szerelem mint az életszentség útja

"Nő vagyok, férjnél vagyok, és szentté akarok válni. És tudom, hogy a férjem olyan szívesen lát mondjuk ezzel a hajjal vagy abban a ruhában. Dehát én szentté akarok válni! Én a lehető legegyszerűbb szeretnék lenni. A férjem? Bánom is én! Hiszen nem is akarom, hogy kedveljen. Én csupán arra vágyom, hogy a Jóisten kedveljen. Törődöm is a férjemmel! Így volt ez korábban. Látják mennyire hibás mindez? Mert az is a feleség szentségéhez tartozik, hogy a férje kedvére szépítkezzék. Természetes, hogy ez nem bűnös dolog, hanem egyszerűen szükséges, hogy megnyerjem a tetszését. És a férj viselje úgy magát, hogy a felesége kedvét lelje benne. Értik, hogy mit akarok mondani? Ha mi a háromszemélyű Isten képmásai vagyunk, akkor a házasságban sem adhatjuk fel az egyéniségünket. És hogy a házastársi egyesülés ne csak egy állatias cselekvés legyen, nekünk férjként és feleségként - bármennyire is megöregedtünk eközben - ezt az ,,erotikus" szerelmet újra és újra ápolnunk kell..."