Kemény vaj

„Babára felöltöztetlek, mustrálgat és csettintget a nyelvével a nagybátyám, állandóan izzad, és sokat nevet, de hamar dühbe gurul, és olyankor előkapja a fegyverét, először az ablakon lő ki, aztán a nagy jajgatásra, kajabálásra, a fejéhez tartja a pisztolyát és lila képpel üvölti, nincs töltve állatok, nincs töltve, és meghúzza a ravaszt. A Tulok feje tetején kopasz, csak a tarkójáról nő haj le a hájas válláig. Imád táncolni, csillognak villognak a kezén az aranygyűrűk, hogy aszondja, egy jó asszony mindent megbocsát, meg százforinnak ötven a fele, sőt, szivárványos az ég alja, de nem jól van a. Amikor apám arra céloz, hogy itten nem jó élet megyen, akkor rákezdi hogy tanulni, tanulni, a kultúra, mer nem igaz az, hogy így kell élni, ti is tehettek róla, mer dolgozni azt nem akartok, és higgyétek el nekem a kultúra a lefontosabb, a munka, a tanulás, ha föl akartok zárkózni, mer aki akar, annak megyen, és mintha röfögne. Egy szekrénnyi varacskos disznó, de elképesztő, hogy emberben az milyen. Miután megerőszakolja a lányokat ül az ágy szélén és szipogva sírdogál."