Kedvesem, Isten veled!

Nagyon kis csinoska lány volt, mondta lassan, kásás hangon. Jól emlékszem rá. Énekelt és táncolt. Szép lába volt neki, és szívesen mutogatta. Aztán elment. Mit tudom én, hogy hova. Nyolc évvel ezelőtt Marha Malloy és a kis csinoska Velma éppen összeházasodni készült csakhogy Malloyt földobta valaki fegyveres rablásért. És most lejárt a börtönbüntetése, és Malloy vissza akarja kapni az ő kicsi Velmáját. Egy fülledt hollywoodi napon Philip Marlowe, a magánnyomozó összefut Malloyjal, s mivel más dolga úgysincs, végignézi, ahogy a nagy marha ember szétver egy niggercsehót, mivel az ottaniak nem tudják, hová lett a hajdan ott dolgozó bártündér. Marlowe úgy megsajnálja a nehézfiút, hogy mint amolyan gáncs nélküli lovag, elhatározza, segít neki a lány felkutatásában. Piszkos kocsmákon, pszichikai konzultáción, drogklinikán át követi a szaporodó nyomokat, egy korrupt kisváros, a más Chandler-művekből is ismert Bay City korrupt rendőrei csépelik ólmosbottal a fejét és a végső nagyjelenetben még azt is vállalja, hogy esetleg az ő testében kötnek ki a másnak szánt golyók. A kemény krimi klasszikusa ebben az időrendileg második könyvében ás talán a legmélyebbre, vezeti ki hőseit a társadalom legkülső peremére.