Kannibálok

"Micsoda barbár szóhasználat! Gyilkosság? Ugyan, konstrukció! Esztétika, poézis! Barmok! De legalább minden cikk azzal végződött, hogy: ki ez az ember? Ki a gyilkos? Talán inkább ki a művész, barbár nyelvetek szerint? Erre válaszolok! Megmutatom magam! Végre a figyelem központjában vagyok. Látva lássanak! Ismerjenek meg. Ismerjék meg bennem az Embert, az Én természetét és az Én megistenülésének nagyszerű lehetőségét. A lélek, az Én, Isten része, az Isten szerve a tapasztalásra. Az aprócska Én célja ezen a világon az isteni tapasztalat harmatcseppjeinek szorgalmas összegyűjtése. Isten kíváncsi a világra és a parányi Éneken keresztül tekint le rá." - olvashatjuk a kötet egyik írásában e provokatív és furcsa vallomást a "kísérletező művészről". A nemzetközileg ismert etológus és kiváló tudományos művek szerzője ezúttal ismét szépírói munkával jelentkezik. Csányi Vilmos a Kannibálok című kötet elbeszéléseiben sem tagadja meg önmagát; ugyanazzal az elemző figyelemmel és hűvös eleganciával jeleníti meg az emberi természet "sötét oldalát", mint egyéb műveiben. Szatirikus látásmódja, fekete humora, éleslátása megkülönböztetett figyelmet érdemel a kortárs prózairodalmunkban is.