Hitler és Sztálin

1941. június 21-22. nyári éjszakáján a német-szovjet határon béke és nyugalom honolt, csak a békák millióinak kuruttyolása hallatszott. Hajnali negyed négykor ezer német ágyú törte meg a csendet, torkolattüzük fényei pásztázták az eget. Hitler háborút indított a Szovjetunió ellen, jóllehet 1939-ben megnemtámadási szerződést kötött vele, s úgy tetszett, elsődleges célja Nagy-Britannia legyőzése és az Egyesült Államok távol tartása az európai háborútól. Meglepő fordulata volt ez a második világháborúnak, s a történészek azóta is kutatják Hitler indítékait, mint ahogy azt is, hogy Sztálin a támadásra figyelmeztető rengeteg megbízható jelentést félresöpörve miért hitte makacsul, az utolsó utáni pillanatig is, hogy bízhat Hitlerben. Természetesen senki nem tudhatja, mi zajlott a két nagy diktátor fejében, de korunk nagy történészét, Lukács Jánost mindig is a történelemformáló személyiségek hajlamai, indítékai, vívódásai, párviadalai érdekelték a legjobban. Ebben a könyvében is túlmegy a vonatkozó történelmi dokumentumok, levéltári anyagok alapos ismeretén nyugvó tényleíráson, és a hangsúlyt a kulcsszereplők, Hitler és Sztálin meggyőződéseire, szellemi habitusára, s kettőjük ellentmondásos viszonyára helyezi.