Helló, London

Tudom, tudom: bár minden erőmmel igyekszem nyitottnak és széles látókörűnek lenni, mégis tele vagyok sztereotípiákkal. Sajnos ezzel rögtön rossz színben tüntetem fel magam, de jobb, ha bevallom: éhenkórász bölcsészként meglehetős szkepszissel fordulok a szépségiparban dolgozók felé. Bár időnként még bulvárújságokat is olvasok és így tisztában vagyok a a divatszakma nehézségeivel, néha azért csak felötlik bennem az a gonosz gondolat, hogy ugyan munka az is, de mégis mennyire lehet nehéz egy modell élete? Ugyan már.

Józanabb pillanataimban természetesen tisztában vagyok vele, mennyire kemény pálya is ez, és mennyi munka van a sikerben, de nem tudom, megfigyeltétek-e már a tények nem mindig rendelkeznek a megfelelő meggyőző erővel. Sokszor egy regény inkább képes eloszlatni a téveszméimet és berögződéseimet, mint akárhány tudományos cikk. Így jártam most Fejős Éva legújabb regényével, a Helló, Londonnal is, amelynek főszereplője két modell: a fiatal, sikeres Lengyel Luca, és a magyar származású Helen Teri Schmidt, aki már mindent elért, amit csak lehet és most más lányok karrierjét egyengeti. Ám hamarosan mindketten olyan helyzetben találják magukat, amelyben át kell értékelniük addigi életüket.

Lengyel Luca egy motorbalesetet követően tér magához hat év kóma után. Nem csak korábbi sikeres, pezsgő élete ment a levesbe, hanem érzései és emlékei egy része is, így teljesen tiszta lappal, a semmiből kell újjáépítenie saját magát. Azonban a múlt mintha nem szívesen eresztené Lucát: régi ismerősök bukkannak fel, egy ismeretlen jóakaró (vagy kevésbé jóakaró) munkálkodása nyomán pedig a lánynak egyre több emléke tér vissza, amelyeknek talán mégis jobb helye lett volna a feledés homályában.

Teri Schmidt szintén megújulás előtt áll: gyermeket szeretne, méghozzá egy béranya segítségével lehetőleg pedig a sajtó szíves figyelme nélkül. Teri különösen azt nem szeretné megszellőztetni, hogy azért vállalkozik mindeme bonyolult procedúrára a hagyományos módszerek helyett, mert a kamaszkori táplálkozási zavarokkal kapcsolatos félelmei a mai napig kísértik. Amíg Luca az emlékei után kutat, Terinek a saját múltjával kell számot vetnie, és még az sem lehetetlen, hogy a két nő sorsa a rengeteg szál kibogozása után valahogy összekapcsolódik.

Nyilvánvalóan sem a gyermekvállalással, sem a lelki eredetű táplálkozási zavarokkal kapcsolatos kérdések egyáltalán nem olyasmik, amelyeket az ember a nagyközönség szeme láttára szeretne megvitatni, pláne, ha egy kicsit is ismert. Ugyanakkor éppen ezek a kényes témák azok, amelyekről feltétlenül szólni kell, és mégis ki tudna az érintettekhez hitelesen szólni, ha nem egy másik érintett feltéve, ha az illető hajlandó felvállalni az ügyet. Hatalmas dilemma ez, méghozzá rendkívül aktuális és fontos kérdéseket feszeget. Gondoljunk csak az azon divatházakat és magazinokat ért kritikákat, akik továbbra is a csontsovány modelleket részesítik előnyben az évek óta folyó, húzd meg ereszd meg vita a női test médiareprezentációjában egyelőre kevés látványos változást hozott, viszont az anorexiás és bulímiás fiatalok száma még mindig rendkívül nagy. A modellszakmával járó egyéb veszélyek talán még kevesebb figyelmet kapnak, az érintettek a karrierépítés regényében sok minden eltűrnek és hasonló okokból ritkán panaszkodnak.

Komoly témák ezek egy szórakoztató, nyári regényhez, de aggodalomra semmi ok: a Helló, Londont még rekkenő hőségben is bátran fogyaszthatjuk, hiszen a történet pörgős, egy pillanatra sem ül le és London mellett olyan különleges helyszínekre röpíti el az olvasót, mint Virgin Gorda, illetve az egzotikus Délegyháza. Sőt, ha a fülledt nyári éjszakákból mostanában nem sok jut nekünk, a szürke esős napokon, amikor az olvasáson kívül mást nemigen lehet csinálni, stílszerűen Angliába képzelhetjük magunkat. Helló, London, helló, nyár.