Harminchárom

György Attila harminchárom részből álló regénye harminchárom nemzedék, harminchárom férfi rövid történetének füzére; nem egymást követő nemzedéké, hanem egy-két kivételtől eltekintve a nagyszülőké és az unokáké, tehát minden második generációé. Ez nem véletlen, hiszen apa és fia között szinte mindig olyan ellentétek feszülnek, amelyek megnehezítik a szellemi örökség, a családi legendák, történetek átadását, így szerencsés családokban ezt a szerepet a nagyapa veszi át, ő mesél naphosszat a régi, szép időkről (én például kilenc-tíz éves koromban rendszeresen lejegyeztem nagyapám régi családi történeteit). György Attila regénye tehát nem is regény, hanem változatos műfajú, hosszabb-rövidebb szövegek (önéletrajzok, levelek, önállóan is érvényes novellák, visszaemlékezések, naplójegyzetek) láncolata, ami változatossága ellenére rendkívül egységes, rövid, tömör, nemegyszer szegényesnek tetsző mondatai ellenére nagyon színes, magával ragadó olvasmány. L. Simon László