Guadalajara

Amikor egy reggel a csótány kikelt a bábból, arra lett figyelmes, hogy kövér fiatalemberré változott. Egy asztaloscsaládban ősrégi hagyomány, hogy a kilencedik születésnapján minden gyereknek levágják a gyűrűsujját. A hagyomány eredete homályba vész, s a kisgyerek, akinek hamarosan sorra kell kerülnie, csak találgat: talán így készítik fel őket a szakma veszélyeire. Ő azonban fél, és nem akar asztalos lenni, inkább hárfán játszana, és ahhoz szüksége van az összes ujjára. Odüsszeusz és a válogatott akháj harcosok napokig a falóban gubbasztanak, de a trójaiak sehogy sem jönnek, hogy bevigyék a várba az ajándékot, s a legyengült emberek már menekülnének, egyedül Odüsszeusz makacskodik: igenis jó a csel, csak ki kell tartaniuk. Egy csótány egyszer csak arra ébred, hogy emberré változott, és nem tudja mozdítani suta, hájas végtagjait. Tell Vilmos unokája újra és újra meg akarja hallgatni a híres történetet, de ahogy kamaszodik, már csak gúnyolódik az ősein: még hogy hősiesség! Egy férfi hiába próbál kijutni a lakásából: akárhányszor kinyitja az ajtót, ugyanaz történik; nem a lépcsőházban találja magát, hanem az előszobában, amelynek ajtaját az imént csukta be Quim Monzó, akár a világirodalom nagy toposzait dolgozza fel, akár mai életünk groteszk viszonyait ábrázolja, emberi kudarcokról ír: az ő Robin Hoodjának nemes küzdelme éppúgy hasztalan, mint Monzó mai prófétájának látomásai: hébe-hóba megakadályoz egy katasztrófát, de esélye sincs megváltani a világot. Az 1952-ben, Barcelonában született Quim Monzó évtizedek óta a katalán irodalom világsztárja: elbeszéléseit számtalan nyelvre lefordították már, s a kritikusok rendszerint Borges és Kafka hatását érzékelik írásművészetében. Számunkra magától adódik egy másik párhuzam: Monzó a katalán Örkény rövid, groteszk elbeszélései mindig különös ötletre épülnek: mintha az ember lehajolna, és a két lába között nézné a világot.