Goethe, Hölderlin, Heine versei

Goethe lángelme. Hányféle szólama van! Elragadtatott dalok, az istenekkel dacoló prométheuszi ember nagy himnuszai, a kései versek mindentudó teljessége! Olimpuszi nyugalma alatt titáni szenvedélyek. Személyes és egyetemes, érzelem és értelem, mulandó és örök feszült egyensúlya. A romantikus Hölderlin jó húsz évvel fiatalabb. Hasadt lélek, az elveszett harmónia, a görög derű visszaálmodója. Nagy képei földöntúli fénnyel ragyognak. Utolsó verseit a téboly mezsgyéjén írta: sötét mélységekből szólnak, homályosan, töredezetten, valami ősi tudással. Heine majd ötven évvel Goethe után született. Híres dalaiban mennyi sóhaj, könny, epekedés! De elandalodásával kaján humor, szikrázó élc felesel. Vérbeli politikai költő is, nagy szatirikus. Hosszú éveken át ágyhoz kötve szenvedett. Fájdalmas, számvető remekeit a halállal szembenézve írta.