Fiú

A világhírű japán filmrendező kötetében három elbeszélést olvashatunk Lázár Júlia tolmácsolásában. A Bajnok kimonóban, a Csillagbölcső és az Okamesan főhősei kamaszok. Mindennapjaik küzdelmesek, fájdalmasak, sokszor felemelőek. A balladai hangvételű írások szereplőit életük folyama más-más problémákkal való szembenézésre kényszeríti. Mindegyiküknek meg kell vívnia a maga harcát – s ki sikerrel áll fel, kit pedig megtörnek a megpróbáltatások. Takeshi Kitano elbeszélései olyan örök emberi problémákat járnak körül, melyekkel legelőször kamaszkorunk hajnalán szembesülünk. Ilyen például: önmagunk legyőzésének drámaisága; a szülő elvesztése, a felnőtté válás fájdalmas kényszere, a gyermeki magány, elhagyatottság és kiszolgáltatottság; a szülőtől való elszakadás vágya, a szerelemmel, nemiséggel való félelmes, mégis vonzó találkozás. Részlet a könyvből: "Aznap este anya a konyhában sürgölődött, ami már nagyon régóta nem fordult elő vele. Levest készített, és sült garnélarákot. Az étel nagyon ízletes lett, de engem a bátyám arcán látszó horzsolás és duzzanat aggasztott. Még föl sem tehettem a kérdést, már azzal állt elő, hogy elesett. Anya észre sem igen vette, mi történt vele. Mélyen a gondolataiba merült ezekben a napokban. A vacsora befejeztével anya megszólalt: –– Szeretném, ha most vasárnap bemutathatnék valakit mindkettőtöknek! Én kedvelem, és biztosra veszem, hogy ti is megkedvelitek. [...] ...el kellett tűnődnöm azon, hogyan felejthette el anya ilyen gyorsan apát? Hiszen apa tanította meg nekünk a csillagképeket, és ő tanított meg tüzet gyújtani gyufa meg öngyújtó nélkül. Anya talán sosem hallotta, hogyan beszél apa a csillagokról? Vagy a felnőttek mindent ilyen hamar elfelejtenek?"