Felsőoktatás felsőfokon - Népszabadság top 40

Az ősz biztos jele, hogy elkezdődik az iskola. Bizony, nem csak az apróságok igyekeznek hátukon iskolatáskával a suli felé, hanem a nagyok és a legnagyobbak is elindulnak. Igen ám, de merre? Merre tovább? Évről évre felteszi magának ezt a kérdést sok-sok érettségi előtt álló ifjú, és persze ezen a kérdésen töprengenek szüleik is. Nemcsak számukra és nekik készült ez a kiadvány, hanem - mint a TOP kiadványok zöme - a felmért intézményeknek is tükröt kíván mutatni. Mégpedig árnyalt, sokdimenziós, gondosan kialakított képet. Mert ahogy az ősz télbe fordul, egyre sürgetőbb döntés előtt áll 2008/2009 fordulóján majd 100 ezer diák. Merre tovább? A 2oo8/2009-es tanévre 96 ezren jelentkeztek valamilyen felsőoktatási intézménybe. A közel 100 ezer felvételizőből 5200 hallgató a diplomások számára meghirdetett mesterképzésekre jelentkezett. A diákkapu portál információi szerint a 3500 államilag finanszírozott helyre 12 3oo jelentkezés érkezett, vagyis egy pályázó több szakot is bejelölt. Tehát a hazai 72 felsőoktatási intézmény komoly versenyben indulhatott, hogy egyre szélesedő és javuló kínálatukból a legmegfelelőbbet válassza a jövő diplomása. Verseny alakult ki, kétoldalú, figyelemre méltó vetélkedés. Egyfelől a leendő hallgatók igyekeznek minél jobb helyekre bekerülni, másfelől a felsőoktatási intézmények törekszenek arra, hogy minél több diákot hódítsanak magukhoz leendő diplomásukként. Fizetős és nem fizetős, vidéki és nagyvárosi, régi és patinás, új és modern egyetemek, főiskolák dolgoznak azon, hogy előnyeiket domborítsák, hátrányaikból pedig előnyt kovácsoljanak. Tisztában vannak azzal, létükhöz sok-sok jelentkező és felvett diák szükséges, a diákok pedig azzal, nem mindegy, hol szerzik meg diplomájukat. Tavalyi, hasonló témájú kiadványunk éppen ezért a diplomák értékét vette számba. Idén viszont magukat a felsőoktatási intézményeket értékeltük. Mivel nem volt hozzáférhető adat minden olyan kérdésben, ami számunkra fontos volt az intézmények felméréséhez, saját szempontrendszert összeállítva vettük föl valamennyi olyan intézménnyel a kapcsolatot, ahol felsőfokú oktatás folyik. Pusztán a kizárólag hittudományi képzést folytató egyetemeket, főiskolákat és a művészeti képzést nem értékeltük, ezekről az intézményekről külön írásokat közlünk. Kiadványunk tehát nem pályaválasztási tanácsadó. Túl azon, hogy az intézmények önértékeléséhez ad segítséget, azoknak a diákoknak szól, akik már tudják, mit szeretnének tanulni, de még nem bizonyosak abban, hol. Éppen ezért az általunk felállított abszolút toplista mellett fontosabbnak tartjuk a karválasztó táblázatunkat és a felsőoktatási intézetek egyenkénti értékelését gondosan összeállított szempontrendszerünk alapján, melyről a következő oldalakon olvashatnak részletesen. ISSEKUTZ ERZSÉBET FELELŐS SZERKESZTŐ