A jégsivatag népe

Farley Mowat többszöri látogatása alkalmával barátságot kötött az ihalmiutokkal. Az egykor több ezer emberből álló eszkimó csoporttal, amely ma már csak 49 főt számlál. Mowat megismerte ezeknek az embereknek az életmódját, örömeit és szorongásait. Az irántuk érzett szeretet és megbecsülés késztette őt "A jégsivatag népe című izgalmas könyv megírására.
Mowat rövid történeti áttekintés után leírja, miképpen terebélyesedett a kapcsolat a fehérek és az eszkimók közt és mint követte ezt betegség, a karibucsordák csökkenése, éhínség. A történet során előtérbe kerülnek egyes személyek, egyének szenvedései: Kooyuk, aki meztelenül megy ki a fagyos szélbe, a halálba, hogy több ennivaló jusson gyermekeinek és unokáinak; az árvaságra jutott ifjú, Iktoluka, aki egyedül indul karibuvadászatra az éhező táborból és gazdag zsákmányt ejt, de végül is a jéghideg, örvénylő vízben leli halálát; az agyongyötört Kikik, aki gyilkosságot követ el, hogy megmentse családja többi tagját, s ezért a fehér ember törvényének, számára érthetetlen rendelkezései sújtják. A Jégsivatag népe a hibák, a nemtörődömség, a félreértés, az érdektelenség és a bürokrácia valóságos krónikája. A szerző leírja, milyen fizikai szenvedéseket és lelki kínlódást okoznak a fehérek egy másik fajhoz tartozó népcsoportnak. Ezt a tényt nem kisebbíti sem általánosítás, sem a történeti múlt. Ebben rejlik a könyv rettentő ereje. Mowat stílusa, nyelvének költőisége és szemléltető ereje aláfesti a történet mély tragédiáját. A szerzőt fűti a harag a tragédia okozói ellen, és lelkesíti a csodálat ama nép iránt, amely mindezek ellenére életben tudott maradni.