Az ókori Róma

A régészek ásatásai, az irodalomtudósok írásai és a történészek kutatásai sajátos képet adnak arról a birodalomról, mely a világtörténelem hatalmas impériumai közül egyedüliként alakult ki egy nagy beltenger, a Földközi-tenger körül. Európa középkori és újkori államainak a Római Birodalom volt a bölcsője. Az európai történelemben különösen nagy jelentősége volt ennek a hatalmas országnak. A görögöké mellett a rómaiak államszervezete, kultúrája és művészete volt az, amely hosszú ideig meghatározta Európa életét. A korai középkortól kezdve a reneszánszon át a 18-dik századig gyakran nyúltak vissza az antik Róma szelleméhez a költők, a filozófusok és az építészek. A mai napig jelen van a világ életében a római jog, amely nélkül elképzelhetetlen a modern jogtudomány és a közélet, hiszen itt jött létre például az alkotmány vagy a mandátum fogalma. A római építészet és a római utak, hidak és vízvezetékek nélkül ma a világ egészen más - bizonyára szegényesebb - képet mutatna. De a saját országunk történelmét sem értenénk meg, ha nem ismernénk az egykor hatalmas Római Birodalomhoz fűződő, sajátos kapcsolatait. Sokan és sokat írtak már arról, hogy milyen események követték egymást Róma történetében, hogyan váltotta fel a királyságot a köztársaság, majd a császárság, mikor melyik országot hódította meg a Birodalom. Ez a könyv most mellőzi a tankönyvekből is jól ismert sorrendiséget. Azt foglalja össze, hogy milyen szervezeteket építettek ki a rómaiak, hogyan állították össze csapataikat, amikor hódításra indultak, milyen taktikákat alkalmaztak, milyen eszközöket használtak békeidőben és háborúban, hogyan építkeztek, kereskedtek, ettek és ittak, milyen nyelvet beszéltek. Miért éppen Róma lett a kereszténység fővárosa? Erre és még sok, hasonló kérdésre keresi a választ a Mi MICSODA sorozat új kötete.