Anatómiai nevek - Anatómia, szövet- és fejlődéstani terminológia

Donáth Tibor anatómiai értelmező szótára évek óta nyújt jelentős segítséget nemcsak a hazai tudományos érdeklődésű olvasóközönségnek, de német (1960), orosz (1964) és angol (1969) nyelvű kiadásai a nemzetközi közvéleményben is igen kedvező fogadtatásra találtak. A mű széles körű elterjedését elsősorban az magyarázza, hogy az anatómiai elnevezések az elmúlt évszázadban rendkívül gyorsan változtak. A régi tradicionális és szerzői nevek szinte áttekinthetetlenek - és a nemzetek prioritási igényeitől erősen befolyásolt — sokaságával terhelt anatómiai elnevezéseket először a bázeli NOMINA AN ATOMICA (1895) foglalta össze modem és nemzetközileg elfogadott nómenklatúrában, amelyet a jénai (1935) csak helyileg elfogadott és túlzó nyelvi purizmusoktól színezett, majd a párizsi (1955), hamarosan újabb revízióra (New York, 1960; Wiesbaden, 1965) szoruló, jelenleg érvényes nómenklatúra követett. A hivatalos nómenklatúra ügye előreláthatólag ezen sem jutott nyugvópontra, mert a mai tendencia egységes anatómiai-szövettani-fejlődéstani nómenklatúra kialakítására irányul, ami az aránylag megalapozottabb fogalomkincsű anatómiát gyors, fejlődésben levő, tehát gyorsan változó fogalmakkal és értelmezésekkel operáló tudományágazatokkal kapcsolja össze.