A természetes lótartás

Bár napjainkban kevesebb lovat tartanak használati célokra az emberek, mint az elmúlt századokban, a szelektív tenyésztés és háziasítás látványos eredményeket hozott. Az ember azt hinné, hogy a sokévi fogságban történő tenyésztés után a lovak egészen kezes jószágokká váltak. Ez azonban nem így van, a ló természete eközben mit sem változott. Korunk legnemesebb fajtái és példányai a zsigereikben éppen olyan vadak, mint amilyenek őseik voltak. A ló ugyanis zsákmányállatnak teremtetett. A másodperc töredéke alatt érzékeli a veszélyt, ösztönösen menekül, támad és védekezik, akárcsak elődei. Igaz, vannak nyugodtabb fajták és egyedek, de ha fenyegetve érzik magukat, ezek is ugyanúgy reagálnak, mint a vadlovak. Az ember közelségére nincsenek felkészülve, és ebből problémák adódhatnak. A boxok, lószállítók és szögesdrót kerítések genetikai programjukban nem szerepelnek. Éppen ez az, ami miatt a szép álom nemegyszer lidércnyomássá változik. Első lovunkat általában egy nyugalmas alkonyati lovaglás álomképét szemünk elé képzelve vesszük, de a valóság gyakran nem ez. Sok esetben nem születik meg az összhang ló és lovasa közt. /Részlet a könyvből/