A Pál utcai fiúk

Molnár Ferenc (1878-1953) bravúros technikájú színműveivel (Az ördög, Liliom, A hattyú, Olympia) világhírűvé vált. A századfordulón tűnt fel, realista szemléletű novellákkal. Ezekben a nagyvárosi kisemberek életét mutatta be (Széntolvajok). Később a pesti polgárság irodalmi képviselője lett. Élete utolsó éveit Amerikában töltötte. (Útitárs a száműzetésben című önéletrajzi regényében vall tengerentúli élményeiről.) Az 1907-ben írt, klasszikussá vált ifjúsági regény - sok idegennyelvi fordítása révén - a világirodalomban is közismert. A 1890-es évek pesti gyermekvilágának lírai krónikája. Szereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a játékszabadságot. A grund világának igazi törvényei, szokásai, egyesületei, erődítményei, vezérei és közkatonái vannak. A fennmaradásért háborúzni kell és a közkatonának áldozatul kell esnie, hogy ily módon igazi hőssé váljon. Az író a gyermeklélek kitűnő ismerője. Főszereplője Nemecsek és a többiek: Boka és Ács Feri, a két tábor vezére, Geréb, a bűnbánó áruló, a finomkodó Csele, mind bonyolult, alakuló egyéniség. Gondolatviláguk, magatartásuk különböző. A hiteles lélekábrázolás mellett a könyv erénye a regényesség. A történet magával ragadja olvasóit, a grund már több, mint játszótér, jelkép, ahol a harc az igazságért folyik.