A nyugalom

A nyugalom

atheles | 2011-11-15 13:58:00

Nyugtalanná tesz, gondoltam, ez a szem, gondoltam, ne borító alapján, gondoltam, ilyet még nem olvastam, gondoltam, letenni sem tudom, gondoltam, pedig kibírhatatlan, gondoltam. Soha többet nem akarom látni, gondoltam, újraolvasós ez, gondoltam. Holvoltálfiam, olvastam, anyám. Csillagos ötös, gondoltam.

A nyugalom

szomorutojas | 2011-10-11 21:24:00

Erdôberdôtôl kaptam, még jóval azelôtt, hogy ezt megfilmesíteni a huszonegyedik század magyar mvészete szükségesnek ítéltette. Ugyanakkor azután -mármint azután kaptam- miután a könyvet a huszonegyedik század magyar mvészei a huszonegyedik század magyar világát jelentô világot jelentô deszkákra...

Erdôberdôtôl kaptam, még jóval azelôtt, hogy ezt megfilmesíteni a huszonegyedik század magyar mvészete szükségesnek ítéltette. Ugyanakkor azután -mármint azután kaptam- miután a könyvet a huszonegyedik század magyar mvészei a huszonegyedik század magyar világát jelentô világot jelentô deszkákra emeltette. Ez az a könyv, amin be kell szarni. Nem ezenbekellszarni, hanem Ezen Be Kell Szarni, ez Letehetetlen, egyszeren erre a pályára lökték azok, aki erre a pályára lökni képesek. Ha nem ezen kellene beszarni, akkor kellene máson, de mindenképpen ugyanilyenen, mert idôrôl idôre kell egy felháborítóan dekadens regény, egy felháborítóan feketefehér valami, ami lemezteleníti a mi lichthof-európánk mindennaposnak álcázott mocskait. Makk Károly esôi Trier díszletében, Kis Magyar Zabhegyezô. Kafka wannabe - Kundera utóérzés. Fekete-fekete giccs, a fekete kétszázötvenhat árnyalata, feketétôl egészen a feketéig. Kortalan és tértelen, tetszôlegesen lehetne tologatni idôben, egészen hosszan a hatvanas-hetvenes évekre tettem a könyvet, míg végre egyszer ki nem mondta hogy rendszerváltás, amitôl gondolom újfent be kellett volna szarni, csak éppen semmit nem visel magán a rendszerváltásból. Térben is szabadon tologatható, mert az egész könyv lehetne lengyel, cseh, román fordítás ugyanennyi erôvel. Ezt a könyvet már megírták 1847-ben, ez a könyv a Vanity fair keleteuropizálva, fekete zsírkrétával besatírozva. Miért éppen ez a könyv, most? Mert semmilyen, mert azonosulható, mert illeszkedik abba az elképzelésbe, ahogy láttatni szeretnénk magunkkal magunkat, szeretnénk terhelt múlttal igazolni az igazolhatatlan jelent, szeretnénk többet belelátni a körülöttünk és általunk semmilyen világba. Semmilyenné tett giccsvilág. Ellentmondásnak tnik, hogy mindeme sötét és beteges világ lehet giccs, hogy meg lehet alkotni a polcon sorakozó aránytalan porcelánfigurák világát ilyen színekkel, lehet a mélynek álcázott gondolatokkal felületesebbnek lenni a felületesnek célzottnál. Pedig ez a legnagyobb önbecsapás, amikor cigarettafüstbe ágyazott mélyértelmiségiek kókadoznak dekadens gondolatok felett, amikor a magaskultúra fenegyerekei minden létezô médián át belerobbantanak az arcunkba igaznak vélt közhelyeket, amikor kézrôl kézre adunk egy Ezen Beszarsz Letehetetlen könyvet, akkor mi leszünk a giccs játéktere. Kellett ez nagyon, kell ide a vadkeletre egy kis önámítás, hogy van, amirôl csak mi beszélünk, csak a mienk.

A nyugalom

lunanyuszi | 2011-10-12 02:49:00

Nehéz úgy olvasni egy könyvet, hogy nem veszel tudomást arról, ami körülötte van. A Nyugalom divat lett, de nem számít ez, nem kell, hogy számítson. Ettől még letehetetlen, jól mesél az író, bár nem szép a mese. Nem egy országról, nem egy korról, hanem szerintünk elcseszett életekről szól a...

Nehéz úgy olvasni egy könyvet, hogy nem veszel tudomást arról, ami körülötte van. A Nyugalom divat lett, de nem számít ez, nem kell, hogy számítson. Ettől még letehetetlen, jól mesél az író, bár nem szép a mese. Nem egy országról, nem egy korról, hanem szerintünk elcseszett életekről szól a könyv. Vannak történetek, amik nem klasszikus hepienddel zárulnak, mert vannak emberek, akik nem érdemlik ezt meg. Nem azért, mert rosszak, hanem, mert nem akarják. Mi borzongunk, felháborodunk, sajnálkozunk, mert azt hisszük csak úgy lehet kerek a világ, ahogy nekünk kerek. Egy másik élet, egy másik világ. Igen, lehet, hogy beteg, lehet, hogy visszatetsző. Lesz abban az életben is szerelem, lesz abban is siker, lesznek kitörési lehetőségek, de kitörés nem lesz. A megváltás elmarad. Annak a másik életnek így kerek a világ, kell neki a szenvedés, kell neki az anya, akire haragudhat, kell neki a szomorú szerelem, kell neki egy kis élethazugság. S minden borzongásunk, lázadozásunk ellenére tudnunk kell mindig, hogy neki ez jó. Sajnálni sem kell, nem kell sajnálni, ő így akarta. Hogy elmesélhesse mindig, milyen hazugságokkal hajtott végre hőstetteket, tartotta a lelket másban, hogy hogy áldozta fel magát, szerelmét, karrierjét valakiért, akit gyűlöl, hogy ő tudja milyen az áldozatos szeretet, hogy őt mennyi gond és probléma nyomasztja és sújtja, amiről nem tehet, hogy senki nem vett akkora keresztet a vállára, mint ő. Nem számít, hogy ez szükséges volt-e, ő mártír lesz a szomszédok szemében, akit szánnak és csodálnak. És ez neki elég ahhoz, hogy kerek legyen a világ. Nem kell semmi más. Ha találkozunk egy ilyen élettel, a sajátunktól eltérő világgal, megrettenünk, s vágyunk arra, hogy megválthassuk vagy hogy valaki más váltsa meg. Nem lehet. Nem is kell. Szánni és csodálni sem, csak tudni, hogy neki ez így jó, s hogy vannak történetek, amik nem klasszikus hepienddel zárulnak.

A nyugalom

admin | 2011-10-11 02:37:00

Bartis Attila Nyugalom című regénye, mely 2001-ben jelent meg a Magvető kiadó gondozásában. "Anya és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta:...

Bartis Attila Nyugalom című regénye, mely 2001-ben jelent meg a Magvető kiadó gondozásában. "Anya és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel" A könyv magával ragadó, és lerakhatatlan. Nekem aki már majdnem felnőttként éltem meg a rendszer váltást külön élményt jelentett a korhű társadalmi rajzok olvasása...időnként mosolyt csalva arcomra, az egyébként nem túl vidám történet olvasása közben. Szinte együtt éltem az íróval , a történet lehetne mindennapi mint ahogy gondolom számos ilyen élet van a környezetünkben is, de ennyire nyíltan és őszintén nem meséli el nekem senki. Számomra szenzációs, átéreztem a napi gondjait, az őrület közeli állapotát a főhősnek Weér Andornak , és kicsit vele gyászoltam a veszteségeit ...

A nyugalom

Boguslawski | 2012-02-14 03:10:00

Nem ajánlom. Mindenkinek. Több van benne, mint gondolná, mert megérdemli. Mindenki. Ezt a kegyetlen belső hangot, ahogy még a naplójának sem ír az ember, nemhogy regényt. A nyugalom helyett a reménytelen. Bár a végében van valami megnyugtatón felismert reménytelenség. Nem kell több tipródás...

Nem ajánlom. Mindenkinek. Több van benne, mint gondolná, mert megérdemli. Mindenki. Ezt a kegyetlen belső hangot, ahogy még a naplójának sem ír az ember, nemhogy regényt. A nyugalom helyett a reménytelen. Bár a végében van valami megnyugtatón felismert reménytelenség. Nem kell több tipródás, fejtafalbaverni őrjöngés. A remény elcseszése vagy mi? Az elején még lehet azt hinni, hogy józanodás, felnövés, küzdés a rontás családi lenövések ellen. Aztán mégsincs magyarázat. Vannak gyönyörű történetek. Balkán gyöngye, gondolatok csókolózása, merthogy tényleg olyan, mint agresszíven csókolni. Gondoltam. Kardozni a nyelvvel. Gondolta. Ki kell pihenni a túl sokáig visszatartott levegőt, hogy az utolsó pontnál sem lehetetett alaposan kifújni. Nincs vége. Még! Az ember belopózik aztán a polc elé, és nézi A sétát. Szeretne Esztert és plébániát és esélyt. Még.

A nyugalom

Sztojkovics Pikszi | 2011-10-05 12:19:00

Szörnyű, szörnyű, szörnyű! Ha valaki naivan még megkérdené, hogy miért riasztja el az átlag hobbiolvasót (pl. engem) a kortárs magyar irodalom, akkor az arcába tolom e műalkotást. Minden egyesül benne, ami miatt a kortárs magyar irodalomtól viszketegségem támad: erősen kimódolt alapötlet, a...

Szörnyű, szörnyű, szörnyű! Ha valaki naivan még megkérdené, hogy miért riasztja el az átlag hobbiolvasót (pl. engem) a kortárs magyar irodalom, akkor az arcába tolom e műalkotást. Minden egyesül benne, ami miatt a kortárs magyar irodalomtól viszketegségem támad: erősen kimódolt alapötlet, a történet szinte teljes hiánya, és öncélú ömlengés, ömlengés, ömlengéééés! Persze sznobságomban egészen addig nem mertem hangot adni a véleményemnek az általános dicsfény közepette, amíg egy bölcs és tekintélyes (habár ifjú) magyartanár meg nem osztotta velem hasonló tapasztalatait. Megkönnyebbülve értettem vele egyet.