A nővérem húga

A nővérem húga

mirandola | 2011-09-23 22:06:00

Van egy idézet a könyvben, nem fogom szó szerint bemásolni, csak a lényegét ragadnám meg: ha egy embernek meghal a házastársa, özvegy lesz, ha a szülője, árva, ha valakinek a gyereke hal meg, arra nincsen szó...

Évekkel ezelőtt, az első megjelenésekor már szemeztem vele, majd az...

Van egy idézet a könyvben, nem fogom szó szerint bemásolni, csak a lényegét ragadnám meg: ha egy embernek meghal a házastársa, özvegy lesz, ha a szülője, árva, ha valakinek a gyereke hal meg, arra nincsen szó...

Évekkel ezelőtt, az első megjelenésekor már szemeztem vele, majd az egyik munkatársam elolvasta, elmeséltettem vele, és úgy döntöttem, parkolópályára teszem.
Aztán pár hónapja kiderült, hogy csináltak belőle filmet is, megnéztem!
Nagyon tetszett, imádtam, akkor meg kiderült, a könyv beszerezhetetlen.
Nna, ekkor már biztos voltam benne, nekem ezt el kell olvasnom.

Tudtam, miről szól, mert elmondta az ismerősöm, tudtam, hogy miről szól, mert láttam a filmet, és azt is tudtam, hogy a filmnek, és a könyvnek más a vége, és így vágtam neki mindkettőnek, és örülök neki.

Sajnos spojlerezés nélkül nem is igazán lehet erről a könyvről kritikát írni, de szerethetően gyarlók-gyengék-erősek-bátrak-óvók-védők-vesztesek-győztesek-elesettek a karakterek, mint mi magunk, olyan problémával találkoznak szembe, amivel senki nem akarna, és úgy kell megoldást találni, hogy mindenkinek jó legyen.

Mi a helyes megoldás? Mi az etikus megoldás? Mi az egyik fél érdeke? Mi a család érdeke? De vajon ki mondja meg, kinek van igaza? De vajon ki mondhatja meg, hogy kinek van igaza?

Nincsen gyerekem, nem tudhatom, milyen az, hogy választanom kell, kinek legyen jobb. Nem kerültem, és remélem sosem kell ilyen helyzetbe kerülnöm, és szerintem mindenki így van ezzel.

A könyv vitathatatlan hőse Androméda (hercegnő), aki megpróbálja megmászni 13 évesen a meredek sziklákat, és bizony elég gyakran lenyomják a terhek. Minden oldalról elvárások veszik körül, s Ő bizony gyakran megtörik, de ezáltal még szerethetőbb ő is, a családja is, és még jobban szeretjük érte, még jobban tiszteljük érte.

Az hogy végül is elbukott-e, vagy sem, egyáltalán nem megállapítható.
Elbukott, mert megnyerte a pert, pedig nem akarta.
Nem bukott el, mert mostantól ha nem akarja nem adja a testvérének a veséjét, pedig akarja.

Nagyon szép könyv!
Nagyon szerethető könyv!
Nem lehet bőgés nélkül olvasni.

http://www.youtube.com/watch?v=HP4NxUFgFrs

A nővérem húga

Miestas | 2011-09-12 21:01:00

Nálam Jodi Picoult jelesre vizsgázott Ott kezdődött a dolog, hogy bújtam a könyves blogokat és szép lassan eljutottam odáig, hogy rádöbbentem én még semmit, de semmit nem olvastam az írónőtől, pedig jó sok helyen adtak a blogos lányok pozitív kritikát a könyveiről. Nos úgy hozta a sors, hogy...

Nálam Jodi Picoult jelesre vizsgázott Ott kezdődött a dolog, hogy bújtam a könyves blogokat és szép lassan eljutottam odáig, hogy rádöbbentem én még semmit, de semmit nem olvastam az írónőtől, pedig jó sok helyen adtak a blogos lányok pozitív kritikát a könyveiről. Nos úgy hozta a sors, hogy könyvtári előjegyzésben egyszerre kettőt kaptam kézhez A nővérem húgát és a Tizenkilenc percet...erről majd hamarosan lesz bejegyzés, de a mostani gondolatok A nővérem húga c- könyvről szólnak. Mint említettem a könyv nálam csillagos ötös. Egyrészt a téma választás már nagyon ütős: leukémiás kislány Kate akinek életét Anna a húga hivatott megmenteni,és akit azért vállaltak a szülei, hogy tökéletes donorja legyen nővérének. Aztán ott van Jesse a bátyjuk aki kudarcként éli meg, hogy Ő nem segíthetett Kate-nek mert nem volt alkalmas donor. Ő szép lassan kirekesztődik a család életéből...egyre többször deviáns viselkedésével próbálja felhívni magára a figyelmet. ( alkohol, kábszer, gyújtogatás) No és persze a szülők Sara és Brian akik csoda, hogy ép ésszel túlélik a történteket. Nagyon tetszett az írónő történet formálása, ugyanaz a cselekmény más- más szereplő elbeszélésében folytatódik így alkot kerek egészet. Érdekes és úgy gondolom lényeges is, hogy megértsük, hogy egyazon eseményt ki hogyan látja, mint vélekednek a történet szereplői annak helyességéről vagy helytelenségéről . Emiatt volt például , hogy amikor Anna verzióját olvastam teljesen megértettem őt, de mikor Sara az édesanya szemszögéből láttam a történetet neki is igazat adtam, miközben majd megszakadt a szívem mindkettejükért. Nem tagadom pityeregtem a végén,mint ahogy más is ejtett néhány könnyet ... Az sem tagadom, hogy nagyobb erővel is hatott rám a történet , mert nekem is van két lányom akik közt 16 hónap különbség van, olvasás közben láttam őket kétévesnek, láttam őket mikor marakodtak és láttam őket ahogy összebújva sutyorogtak valami nagy titkon.... és hálát adtam amiért Ők egészségesek. Biztos vagyok benne, ha velem történt volna hasonló tragédia mint Sarával én megbolondulok. Az életben sincs jó megoldása egy ilyen esetnek és a család minden tagja sérül, ha ugyan együtt tud maradni ennyi megpróbáltatás és nehézség között. Nem szeretnék megfeledkezni Brian-ról az apáról sem, aki naponta tűzoltóként átéli a tragédiákat és hazamenve belecsöppen a saját tragédiájukba. Tény, hogy hosszú távon nem lehet a stresszel együtt élni, keresi is a jó megoldást, de olyan nincs. Ő az aki próbál Anna mellé állni, de mint a tárgyaláson kiderül nem is megy ez olyan egyszerűen. Nem szoktam előre elolvasni a történet végét, itt sem tettem, de aki esetleg ilyen típusú olvasó ennél a könyvnél Ő se tegye ! Amikor a könyvet a kezembe vettem azt gondoltam ismét egy bestseller , ami egy kaptafára készült a többivel, de szerencsére nem lett igazam. Szerény véleményem szerint megért volna egy kemény fedeles kötést is , már csak amiatt gondolom, mert ez az a típusú könyv amit talán többször is elolvas az ember lánya.