A mennyei prófécia

A szerző "kalandos példázat" névvel jelöli könyve műfaját. A "kaland" önmagam és a világ megismerésének igen kockázatos útját jelenti. Főszereplője életének éppen abban a pillanatában találkozik egy régi barátnőjével, amikor kiábrándultság vesz erőt rajta, és azon töpreng, változtatnia kellene az életén. A barátnő Peruból tért hala, ahol a közelmúltban egy ősi kézirat került napvilágra, amelynek létét a "hivatalosak" tagadják ugyan, de olyan szenvedélyesen üldöznek mindenkit, aki bizonyosságot akar szerezni a Mennyel Romok közt talált Kéziratról, hogy egyre több "választott" indul útnak Peru hegyeibe. Hősünk, aki a könyv végéig névtelen marad, most hall először az Első Felismerésről: tudatosodik benne, milyen véletlenek hatottak és hatnak közre életének alakításában. Nem hisz ugyan abban, hogy a Kézirat az emberi lét minden rejtélyét megvilágítaná, de a titok felébreszti kíváncsiságát. Különös álmot lát, aminek hatására rájön, hogy mindig megjelenik egy olyan személy, aki üzenetet, információt hoz számunkra. Nincsenek véletlenek, minden véletlenben ott rejlik a világmindenség. Eljutván veszélyek közepette a Kilencedik Felismerésig, ő is egy lesz azok közül, akik hirdetik, világméretű átalakulás megy végbe a Földön. Ha megnyitjuk elménket és szívünket, részeivé válunk az új spirituális kibontakozásnak.