A macskaróka

Sjón napjaink egyik legfontosabb izlandi költője, dalszövegírója, Björk és Lars von Trier szerzőtársa kisregényében az 1880-as évek Izlandjára kalauzolja olvasóját. A történet két szálon fut. Az egyikben a vad és a vadász párharcát követhetjük nyomon. A falusi tiszteletes napokon keresztül követi a barna bundás sarki rókát, mely olyan ördöngös módon hasonlít egy kőhöz, hogy azon csak ámulni lehet. Ennek a történetnek, mely a regény feszes kerete is egyben, a pap és a nőstény róka mellett a fenséges természet a harmadik főszereplő. Mintha az emberi és az állati összeolvadna, úgy válik Természetté minden ebben a balladai élességgel megírt műben. A másik történetszál ugyanekkor játszódik a komor hegyek tagolta Völgy egyik településén. A szerző érzékenyen és társadalomtörténeti pontossággal ábrázolja, és a mindennapokban mutatja meg a korabeli izlandi közösség évszázados hiedelmeit, átörökített babonáit és szokásait. A hagyományhoz, paraszti értékvilágához foggal-körömmel ragaszkodóknak szembe kell nézniük az európai modernizáció kihívásaival. Sjón ezeket a problémákat eleven, tragikus és meghitt élethelyzetekben mutatja be: születéskor és temetéskor. A macskaróka legendaszerű, szép mese a még mindig szinte ismeretlen skandináv irodalmi horizontról.