A katedrális
tfsello | 2011-10-15 01:24:00
Hosszabb regények olvasására nehéz rászánni magunkat. Tudja az ember, hogy nagyjából mennyi idejét veszi el az olvasás, és nem szívesen pazaroljuk a drága időnket rossz regények olvasásával. Ken Follett Katedrálisáról jókat hallottam, valamint a végső lökést az adta, hogy az egyik...
Hosszabb regények olvasására nehéz rászánni magunkat. Tudja az ember, hogy nagyjából mennyi idejét veszi el az olvasás, és nem szívesen pazaroljuk a drága időnket rossz regények olvasásával. Ken Follett Katedrálisáról jókat hallottam, valamint a végső lökést az adta, hogy az egyik kereskedelmi csatorna műsorára tűzte a mini-sorozatot, amely a könyv filmfeldolgozása. A sorozatot meg szerettem volna nézni, ugyanakkor nem szoktam úgy megtekinteni valamit, hogy nem olvasom el az alapművet.
Ken Follettről tudni illik, hogy brit író, aki bestsellerek tucatjait írta meg. A Katedrális c. monumentálisnak mondható regényét 1989-ben írta meg. Tőle nem megszokott módon a cselekmény a középkorban játszódik, a 12. század Angliájában. A mű cselekményét leírni szinte lehetetlen, több szálon fut, több évtizeden keresztül. A legfontosabb tény természetesen ismert: egy katedrális építése körüli bonyodalmakat mutatja be a regény, generációkon, emberi sorsok, személyek felemelkedése, drámája és adott esetben bukásán keresztül.
Bevallom őszintén, Ken Follettől ez volt az első regény, amelyet olvastam, így más alkotásaival stílusjegyeiben nem tudom összehasonlítani. Ami a regény olvasása közben első sorban feltűnt, és egyben magával ragadott, azok a részlet gazdag leírások. Több helyen megírták, hogy a regény néhol nem tükrözi hűen az adott kort. Nem vagyok történész, és a középkori angol történelmet sem ismerem annyira, mint kéne, azt viszont tudom, hogy olvasás közben teljes mértékben átadtam magam a miliőnek. Olyan részletes, pontos leírást alkalmaz Follett, hogy nem volt nehéz ott állni egy középkori kolostorban, piacon, kastélyban stb. A szereplőkkel történt eseményeket pedig úgy rajzolta meg, hogy amikor éheztek, az én hasam is korgott, éreztem a kocsmák bűzét, hallottam a gyapjúvásár morajlását, vagy harci jelenetek alatt a pengék csörrenését. Az író saját bevallása szerint alapos kutatómunkát végzett, amelyet én teljesem mértékben hitelesnek tartok. Ilyen alapos munkát csak így lehet létre hozni. Szokásjogok, vallási szertartások, korabeli öltözékek, épületek, felszerelések leírása engem mindvégig lenyűgözött, és sokszor nehezen szakadtam ki abból a világból, amely elém tárult.
Egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy Follett a regény élvezhetőségét nem tartja fent végig azonos szinten. A könyv négyötödénél nekem úgy tűnt, hogy elfogyott az író ötlettára, ennek ellenére van még mondanivalója. Az utolsó 150 oldal nem sikerült olyan élvezetesre, mint azt megelőző oldalak, az olvasó is elveszíti motivációját, hiszen szinte minden a helyére került már addigra.
A negatív kritika után még néhány pozitív. A karakterek viszonylag fekete-fehérre vannak rajzolva, vagy jó, vagy rossz, viszont néhány szereplő egészen zseniálisra sikeredett. Számomra abszolút kedvenccé vált Fülöp perjel, aki immáron a világirodalom egyik legszimpatikusabb karakterévé lépett elő képzeletbeli rangsoromban.
Ha elolvasunk egy regényt, kicsit gondolkodunk rajta, elhelyezzük azt olvasmányaink között, eldöntjük tetszett-e vagy sem. A Katedrális olvasása után szomorúan nyugtáztam, hogy új könyv után kell néznem, hiszen befejeztem. Nehéz volt elszakadni a történettől, a helyszínektől és főleg a több száz oldalon át megismert szereplőktől. Ennél pozitívabb kritikája pedig szerintem nem lehet egyetlen irodalmi alkotásnak sem.
Kenn Follett klasszikus művét mindenkinek ajánlom, aki szereti az izgalmas, igényes műveket. A regény olvasását követően azonnal el kezdtem nézni az egyébként Magyarországon készített mini sorozatot. Természetesen a sorozat megtekintését csak a könyv olvasása után ajánlott megejteni.
Ken Follett: A katedrális 10/10