A hungarista mozgalom emigrációtörténete

A Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom történetéről a rendszerváltozás óta eltelt 17 év alatt nem készült egy valóban mindent átfogó és főleg objektív történelmi munka, holott a témakör évek óta állandóan jelen van a politikai csatározások színterén, gyakran teljesen elferdítve és tartalmát nézve még a pártállami idők propagandisztikus szemléletét is felülmúlva. Mindezek következtében az átlag olvasó csak zavaros képet kap arról az egykori szélsőjobboldali mozgalomról, amely fénykorában 300 ezer tagot mondhatott magáénak. Még ismeretlenebb az a tény, hogy a második világháború befejeztével és azt követően a háborús bűnösöknek nyilvánított nyilas vezetők kivégzésével vagy bebörtönzésével még nem ért véget a mozgalom története. Dr. Tóth Tibor történész doktori disszertációjához végzett több éves kutatómunkájának eredménye az A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete. A könyv bemutatja, hogyan szerveződött újra nyugaton a Hungarista Mozgalom. Képet kapunk Henney Árpád altábornagy (Szálasi időszakában a nemzetvezető személye körüli miniszter) szervező munkájáról, illetve azokról az állásfoglalásokról, amelyet a hungaristák az Út és Cél című kiadványukon keresztül közölni kívántak a nagyvilággal. Rövid időszaknak gondolták az emigrációt, és készültek a hazatérésre, ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1956-ban a spanyolok kiképzett, bevetésre kész fegyveres hungarista légiót akartak Magyarországon bedobni. A forradalom és szabadságharc leverését követően a menekültek tömegesen csatlakoztak nyugaton a hungarista táborhoz, megnövelve annak erejét és befolyását. Dr. Tóth Tibor kutatásainak köszönhetően, nyomon követhetjük a mozgalom emigrációtörténetét az újraszerveződéstől kezdve egészen az ezredforduló táján bekövetkezett végső megszűnéséig, amit legmarkánsabb képviselőinek elhalálozása vont törvényszerűen magával.