A fény evangéliuma

Ezt a könyvet életművemet záró testamentumnak szánom. Kilencvenöt évesen teszem le embertársaim elé, a III. évezred elején. Aki kozmikus missziót vállal, megszűnik személyes célokra törekedni. Létének gyökerei kiszakadnak a gyakorlati élet talajából. Cselekedeteinek indítóokát az anyagba vakult átlag nem értheti. A belső hang, amely tetteit irányítja, nem tűri többé a szellemi éretlenség önző kis idilljeit, ehelyett a nyílegyenes ösvényre tereli. A hétköznapi ember szükségszerű programja már nem érvényes rá. A világban idegenné, otthontalanná - éppen ezért szabaddá válik. Életkörülményei különlegesek, szabály felettiek, sémába nem illeszthetők. A misszió a szüntelen áldozatok és erőfeszítések ösvénye, de a kevesebbért minden mozzanatában többet fizet. Aki egész lényét e messiási tűzfolyamba vetette, annak akarata tántoríthatatlanná, bizalma kétely nélkülivé izzik, s az áldozati lángon elégett énjéért az egyetlen valóságot, a szenvedély és halál emésztő nyugtalanságáért a halhatatlanság bizonyosságát és békességét kapja cserébe.