A csengő

A csengő

atheles | 2012-05-23 21:43:00

A Bajor Gizi Színészmúzeumban, Az ember tragédiája 2002. március 15-i előadásának jelmezei és fotói közt helyet foglaló művészek már jóval a hivatalos megnyitó előtt nekikezdtek az anekdotázásnak. Aki figyelte a beszélgetéseket, legalább egy tucat jókedvű visszaemlékezés fültanúja lehetett. Az...

A Bajor Gizi Színészmúzeumban, Az ember tragédiája 2002. március 15-i előadásának jelmezei és fotói közt helyet foglaló művészek már jóval a hivatalos megnyitó előtt nekikezdtek az anekdotázásnak. Aki figyelte a beszélgetéseket, legalább egy tucat jókedvű visszaemlékezés fültanúja lehetett. Az eseményen részt vett többek közt Szarvas József, Pap Vera, Hirtling István, Berek Kati, Kőszegi Ákos, Székhelyi József és Telihay Péter.

Kicsivel 3 óra után a résztvevőket Dr. Ács Piroska, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) igazgatója köszöntötte, valamint jelezte, hogy idén többszörös jubileumnak örülhetünk, hiszen a 10 éves Nemzeti Színház mellett ebben az évben lép fennállásának 60. évébe az OSZMI és a Bajor Gizi Színészmúzeum is. A szót ezután Szikora János rendező vette át, aki először Demeter András Romániából küldött üzenetét olvasta fel, majd rátért a színház építése és megnyitója körüli, botrányoktól sem mentes időszak felelevenítésére. Egy akkori beszédre hivatkozva elmondta, sajnálatos látni, hogy a politika igen is képes volt színészeket egymás ellen állítani, viszont örömmel tölti el, hogy a Nemzeti Színház továbbra is egy pártbefolyás nélkül működő intézmény tudott maradni.

Kedves gesztus volt az akkor még kis angyalkákat játszó, immár a tinédzser éveik végét taposó fiatalok gyerekkórusának rögtönzött koncertje, természetesen Bubnó Tamás vezénylésével.
A délután folyamán levetített kisfilmeket sűrű bekiabálás követte, attól függően, kinek milyen emlékek jutottak eszébe a látottak alapján. Belenézhettünk az olvasópróbába Alsósztregován, valamint a még épülő intézményben megtartott első színpadi próbába is. Berek Kati, aki a felrobbantott Blaha Lujza téri színház utolsó előadásában is szerepelt, elmesélte, olyan nagy örömmel töltötte el az új Nemzeti megépítése, hogy fogadalmát megszegve tett eleget Szikora felkérésének. Pap Vera és Szarvas József elmondta, kollégáik közül sokan nevezték őket árulónak a szerepek elvállalása miatt. Hozzátették azonban, hogy amint most, úgy akkor is a művészi értékeket tartották szem előtt és a lehetőséget, hogy egy történelmi pillanat részesei lehettek. Székhelyi József pont ezen okból saját maga kérte, hogy szerepelhessen a darabban. Amikor a kisfilm az építési munkák közben folyó próbákhoz ért, a színészek nevetve idézték fel Szikora János kirohanásait, amelyeknek gyakori elemei a Ki fúr? Azonnal mondjátok meg, ki fúr! - típusú mondatok voltak. Az öltözőjét sehogy sem találó Alföldi Róbert láttán többen is megjegyezték, Biztos az igazgatói irodát keresi.

A vicces, olykor keserédes visszaemlékezések után Szikora János az OSZMI-nak ajánlotta fel a Tragédia akkori szövegkönyvének rendezői példányát. Hatalmas örömömre a mellettem ülő Dr. Ács Piroska megengedte, hogy én is belenézzek a jegyzetekkel tarkított dokumentumba.

A találkozó zenével, kötetlen beszélgetéssel folytatódott, és a színészek arcát látva, azt hiszem, elmondható, hogy az a délután nemcsak nekünk, színházkedvelőknek jelentett óriási élményt.