Ugyanaz az ajtó

...Boldogságomnak nem is egy oka volt. Utaztunk. Láttam a napkeltét. Mindeddig - Neil is láthatta - baj nélkül vezettem a kocsit. Utunk végén egy lány vár, és feleségül jön hozzám, ha megkérem; de addig még hosszú az út; sok óra, sok város késlelteti a találkozást. És a tízórási napfény, ami ott játszott a zúzmarás szélvédő előtt, a vékony felhőkön átszűrve, megáldotta a felelőtlenséget - mintha az ember örökké ebben a patyolatos, hideg elemben gázolhatna -, és széles jókedvet teremtett, mert megmutatta, milyen nagyok ezek a hegyek: Pennsylvania ez, az én államom - mint aki a szerencséjét találta meg. És jó érzés volt tudni, hogy éjfél óta ketten is rám bízták az álmukat. Az ifjúkor, a felnőtté válás történetei. Egy fiatalember maga mögött hagyja a farmot és a kisvárost, megy vissza az egyre messzebb távolító egyetemre. A kezdő tanár lelkifurdalást érez, amiért megszégyenítette néhány butuska nebulóját - majd elbizonytalanodik, nem azok szégyenítették-e meg őt (talán A kentaur előképe). A Maple házaspár beköltözik a bohém Greenwich Village-be, és felbukkan életükben az első csábító, de lehet, hogy ez csak a hely szelleme - később egész novellaciklus fog majd szólni róluk. Ifjúházas férfi gusztálja a nőket a zsúfolt New York-i buszon, azután, hazaérve, zsémbes felesége és nyűgös kisbabájuk mellől a kinti háztetőn villogó fényreklámot nézve a mindenségről vizionál. Egy fiatal férj és apa, nemrég még a középiskola kosarassztárja sehogy sem találja a helyét, állásról állásra vándorol - utóbb egész regénysorozat, a Nyúl-kötetek főszereplője lesz... Tizenhat elbeszélés - mind-mind az élet sűrűjében kezdődik és végződik, belemerítve az olvasót is, mintegy ajtót nyitva neki az odabenn vagy odakinn zajló jelenetekre, a hétköznapok örökké ismétlődő színjátékára. John Updike első novelláskötete az 1950-es években született írásokat tartalmazza.