Perugia szűk utcáin

Az itáliai reneszánsz becses hagyatékára, a perugiai Francesco Matarazzo mester Krónikájának szövegére támaszkodott Erdődy János könyvének megírásakor. Nem mellőzött el a szerző persze más egykorú forrásokat sem, mint például Giovanni Burcardo pápai szertartásmester Diariuma, firenzei és velencei követjelentések, Niccoló Machiavelli levelezése, a Borgia-korszak egyéb dokumentumai; és használt modern forrás-feldolgozásokat is. Hangsúlyozandó mégis; nem történelemkönyvet vesz most kezébe az olvasó, hanem regényt! A szereplők nagy része valóban létezett történelmi személy, mások viszont az írói képzelet szülöttei, az események azonban, - még a kitalált mozzanatok is - összhangban vannak a történelmi valósággal. Hogy miért éppen a nem elsőrendű szerepet játszó városállam, a viszonylag kicsi Perugia áll ennek a könyvnek a középpontjában? Mert ennek a városnak itt bemutatott néhány esztendeje olyan sűrített képét adja a tizenötödik-tizenhatodik századforduló itáliai pártharcainak, mint kevés más városé. A művészetek virágzása és a teljes elvadultság között, a Peérugino-freskóktól a legdühödtebb kegyetlenkedésekig terjedő skálában Perugia mozgalmas évtizede miniatűr mása az egész világ kavargásának, az emberi sorsok változásainak, és a hatalomért folyó tusakodásnak. S így: példa az illusztráció akar lenni ez a könyv, mint szerzőjének valamennyi, immár jó negyedszáz történelmi regénye is