Elkezdtem olvasni a könyvet, aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem ne-
kem való. Se eleje, se vége nem volt számomra. Lehet, hogy tovább kel-
lett volna olvasni ? Talán csak nem voltam elég türelmes ? kitartó ?
Roppant nagy várakozással olvastam a könyvet - Merle-t olvasni mindig nagy élvezet -, de a várakozás nem teljesült be maradéktalanul. Talán a cselekményszövés túl bonyolult, vagy egyéb ok miatt, de nem éri el a Francia história köteteinek magas színvonalát.
Ez az egyik legizgalmasabb és legolvasmányosabb Merle-regény. Érdekes, hogy Merle ouvre-jében több témaválasztási vonulat is fellelhető: a fantasztikummal határos (pl. ez a könyv, a nagyon jó Malevil, Állati elmék, stb), a mai történelemmel kapcsolatos (Moncada, Két nap az élet, Üvegfal mögött, stb.), valamint a régmúlt történelem regényes, de igen színvonalas feldolgozása (A Francia história 13 kötete, a Bálvány, stb.). Talán ez utóbbiak a legmagasabb színvonalúak.
Ez a korszak ismerős a francia töténelemben a sok népszerű könyv és film révén. Merle némileg más nézőpontból meséli el a történetet - és még sok másikat is. Lebiliencselő, akár a sorozat többi kötete!
Érzelmekkel teli fantasztikus regény,melynek hangsúlya az embertelenségen van.Ám rádöbbent arra,hogy a tisztek számára ez csupán parancsteljesítést jelentett.
A könyv feszegeti a férfiak és a nők egyenjogúságának kérdését,és politikától sem mentes,sőt,még erotika is fellelhető benne.Mindezek összesége adja ezt a regényt,melyben az író(Merle)egyértelműen elítéli az embertelen elméleteket és gyakorlatokat.
Ez az első Merle-könyv, amit olvastam, és szerintem letehetetlen. Pont azért érdekes, mert nem teljesen valóságos! Azóta A szigetet is elolvastam, és msot olvasom a Védett férfiakat, de az Állati Elmék a legjobb eddig. Az, hogy többféle variációjú a szöveg - néhol egy fejezet egy mondat, és a jegyzőkönyv szövegek - szerintem csak még jobbá teszi!!
Sajnos, én nem értek egyet Veletek. Igaz,hogy amióta olvastam a Védett férfiakat,A szigete és a Majomábécét,nagyon magasak az elvárásaim Merle-től.Szerintem az Állati elmék nem a legjobb könyve,mert több helyen is hibázik a szerző:irreális,ellentétben a Majomábécével,és néhol érdektelen is.A mondatszerkesztésről meg már nem is beszélve...
Robert Merle e könyvét 1965-ben írta,mikor a francia értelmiség körében a kommunizmus eszméje hódított,s mikor Castro diktatúrája sem mutatta még ki a "foga fehérjét",így nem meglepö,hogy Merle öszinte hittel és letagadhatatlan szubjektivitással ír a kubai forradalom elö katonai eseményéröl,de ha túl tudjuk tenni magunkat az író elfogultságán és Castro "imádatán",akkor egy rendkívül érdekes és a maga nemében egyedülálló könyvet olvashatunk Kuba történelméröl,a gyarmatósítók és az USA politikájáról,döbbenetes tetteikröl,s arról,hogy a történelem valóban ismétli önmagát.
A Francia História (az egész sorozatról írok) elsősorban nem a pörgős történetvezetésével emelkedik ki a történelmi regények közül. Legfőbb erénye, hogy érdekesen, igazán ízesen, nagyszerű leíró részekkel fűszerezve, egy történész precizitásával követi az adott a Francia történelem eseményit egy nemesi család kalandjain keresztül. Lehetséges, vagy valós képet ad a történelmi eseményeket mozgató erőkről, eseményekről - olyannyira, hogy elolvasván a sorozatot - az ember kiváltságos beavatottnak érezheti magát, akik titkok tudójává vált. Összességében egy nagyon érdekes mű, melyből sokat tanultam. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmi regényeket.
Robert Merle evvel a sorozatával nagyon eltalálta, hogy hogyan is kell történelmi regényt írni. A valós háttereket remekül ötvözi a kitalált történetével. A sorozat egyik legjobb kötete ez, Szent Bertalan éjszakályát olyan élethűen írta le, hogy az ember saját magát is odaképzelte. Ajánlom mindenkinek ezt a fantasztikus könyvet illetve az egész sorozatot.
Igazán eredeti, lebilincselő olvasmány. Merle kiválóan ötvözi a kicsit "sci-fi"-s alaptörténetet a hidegháborús állapotok bemutatásával. Az elképzelt történet segítségével olyannak festi le az amerikai társadalmat, a tudomány és a politika kapcsolatát, illetőleg az ország kül- és biztonságpolitikáját, hogy az olvasó képes azt úgy el is hinni, ahogyan arról a szerző ír. A szerző kétségtelenül egyik legkiválóbb műve. Negatív észrevételt csakis Merle mondatszerkesztésére tehetek, bár ezt egyértelműen háttérbe szorítja a történet egyedisége.