Bizony, Melania Mazzucco nem az a fajta modern író, aki csak úgy mellékesen odaül az íróasztalhoz, és írogat ezt-azt. Nem, látszik rajta, hogy töviről-hegyire végigolvasta a világirodalmat, és pontosan tudja, mitől regény a regény, sőt: mitől jó, azaz tényleg letehetetlen, s ami fő: IGAZ egy könyv. Én speciel azért a szinte isteni pillantásáért szeretem (mert hiszen az író afféle kis isten a maga teremtette világban), azért a mindentudó, megértő, szigorú, de anyaian jóindulatú pillantásért, amellyel esendően emberi hősei lépéseit vigyázza. Mert Mazzuccónak minden szereplője kisebbfajta hős: csak a Jóisten látja úgy, ahogy ő látja, hogy mindenkinek megvannak a maga erényei és hibái, meg persze a maga keresztje. Mindenki magára ismerhet Mazzucco mindennapi kis hőseiben.
Nem vagyok már kislány korú, egy kisebb könyvtárnyi könyvet olvastam el életemben. Fél évszázad alatt óhatatlanul kikristályosodik a legjobb, legmaradandóbb, legemlékezetesebb könyvek rangsor nélküli rangsora - amibe már nehezen érkezik igazán frenetikus felfedezés, olvasmányélmény. Ez a könyv a ritka jövevények egyike. Egyszerűen nagyszerű - illetve cseppet sem egyszerűen. Mazzucco nagyon tud írni. Most nekifogok a Vita című könyvének - remélem, ugyanilyen végeredménnyel. Az Egy tökéletes nap nem szívderítő olvasmány, ellenben letehetetlen. Köszönet érte Gál Judit fordítónak is.