• Főoldal
• Szerzők

Lesley Pearse

A kenti Rochesterben született, de idestova harminc éve a kellemes éghajlatú Délnyugat-Angliában él. Három lánya és egy unokája van. Eddig tizenöt regényét adták ki mintegy hárommillió példányban – mindegyik az első tíz között szerepelt a bestseller listákon –, és szinte mindegyikben a saját élményeit írta meg a fájdalom, a gyötrelem és a legyőzhetetlen lelkierő ábrázolásával.

Lesley hároméves volt, a bátyja, Michael pedig öt, mikor az egyik szomszéd holtan találta édesanyjukat a házban. Haditengerész apjuk a tengeren tartózkodott. Lesley sokáig abban a tévhitben és azzal a szörnyű lelkiismeret furdalással élt, hogy anyja egy játékban botlott meg, s a fejsérülése okozta a halálát. Csak első házassága idején derítette ki, hogy a halál tényleges oka vetélési szepszis volt. Nem értette, hogy ápolónő anyja miért nem kért segítséget. Talán a gyerek apja miatt…

A testvérek egy katolikus árvaházba kerültek, ahol elválasztották őket egymástól. Lesley dickensinek írja le a helyet – ha véletlenül bepisilt, egész éjjel a fején kellett viselnie a vizes bugyiját. Apja egy házasságközvetítő iroda útján újra nősült, de Lesley mostohaanyjában semmilyen anyai melegség nem volt. Katonai szervezetként akarta irányítani az otthonát. Miután Michael bentlakásos iskolába ment, ütötte-verte a kislányt. Idős korára azonban megváltozott, Lesley műveinek lelkes olvasója volt, és végrendeletében a rájellemző, szigorú pontossággal osztotta el csekély vagyonát négy örökbe fogadott gyermeke között.
Lesley az első adandó alkalommal elmenekült otthonról. Bébiszitterként vállalt munkát, de tizenkilenc évesen teherbe esett az első barátjától. Gyermekét, Warrent egy anyaotthonban szülte meg. Se az apjától, se mástól nem kapott segítséget. Olyan keserves helyzetbe került, hogy négyhónaposan örökbe adta a fiát. Engedélyezték, hogy a 18. születésnapjára írjon neki, de nem kapott választ a levelére. Harminchét év alatt sosem kereste vele Warren a kapcsolatot. „Nincs olyan nap, amikor nem gondolok rá” – vallja könnyes szemmel Lesley.

Az örökbeadás után hamar férjhez ment Danhez, teherbe esett, de hathónaposan elvetélt. Ezután otthagyta a férjét, belevetette magát London éjszakai életébe, amolyan Playboy nyusziként dolgozott, és a „tűn” kívül mindent kipróbált, amihez hozzájutott. Így ismerte meg a második férjét, Johnt, aki tehetséges zenész volt, de ivott és drogozott.
Lesley harminc esztendős korára már kétszeresen elvált asszony volt, egy négyéves kislánnyal, Lucyvel. „Nem volt hová mennem, fogtam hát a gyereket, és autóstoppal elindultunk Bristol felé.”

Az egyik kamionos, aki felvette őket két évvel később Lesley harmadik férje lett. A fess Nigel végre megbízható embernek bizonyult. Húsz évig éltek együtt, két közös gyermekük van, Sammy 23, Jo 19 éves.
Lesley ajándékboltot nyitott Bristolban, amely egy darabig nagyon jól jövedelmezett, de a nyolcvanas évek végén egyre rosszabbul ment. Nos, ekkor kezdett foglalkozni írással. A Georgia című regényben megírta az árvaházi évek gyötrelmeit. Könyve éppen akkor jelent meg, amikor az üzletét be kellett zárnia.

Aztán egy napon gondolt egyet, összecsomagolt, és fiatalabb lányával elköltözött otthonról. Később rájött, hogy hibát követett el, de túlságosan büszke volt. Nigelnak már új partnere van, Lesleynek pedig a hírnév, a pénz és a jómód maradt. Meg az unokája, akit imád.