Óriási szeplő esett a világverő magyar futballirodalmon. Két lehetőség van: vagy Darvasi-, Moldova-, stb. paródia a könyv, de ahhoz finoman szólva nem elég szellemes. A másik lehetőség, hogy komolyan veszi a saját szürrealizmusát: akkor viszont egész egyszerűen gyenge. Eredetieskedő, de erőltetett, didaktikus, de hamis, sosemvolt nosztalgiát feltételező könyv. Miért kell megírni valamit sokkal rosszabbul, mint amit valakik ráadásul magyarok már nagyszerűen megtettek? Ehhez jönnek még a teljesen érdektelen fotók és a mérhetetlen mennyiségű nyomdahiba. A szerző és a kiadó egyetemlegesen felelős ezért a gyermeteg könyvért: vissza kellene fizetniük a könyv árát, és visszaadni a rászánt időt.

A könyv valóban egy szövevényes családregény, azonban "szenvedélyes, sodró szerelmi regénynek" mégsem nevezném. Kissé csalódik, aki a fülszövegre alapozza elvárásait. A történet inkább egyfajta novellafüzér, melyet a szereplők családfáinak összefonódása kapcsol egybe. Szép, élvezetes nyelvezettel megírt realista korképek, amelyek valamiért bennem mégsem álltak össze egységes egésszé.