Mikor a metrón ültem és olvastam a skizofrénekről szóló részt, hogy a katatoniás betegek azok, akik megőrizték a szabadságukat, szóval ott és akkor elbőgtem magam.

Annak ellenére, hogy dokumentumregény-féleség, olyan gördülékeny, fordulatos és érdekes, mint egy igazi regény. Együtt sírunk és nevetünk a szerencsétlen kis elmegyógyintézet dolgozóival és lakóival, akik példátlanul lelkiismeretesen küzdenek a fennmaradásért és a gyógyulásért. Van mit tanulnunk tőlük!