Zsidó ünnepek

A holocaust áldozataként elhunyt kiváló magyar festőművész, Ámos Imre, vagy ahogyan már életében nevezték, "a magyar Chagall" a II. világháború poklában, 1940 tavaszán, munkaszolgálatosként készítette 14 fametszetét a zsidó ünnepekről és a magyarországi zsidóság körében, annak idején elevenén élt népszokásokról. Úgy tetszik, a művész és a műértő publikum akkor a képek ősi rítusaiban, idilli hangulatában lelt vigasztalást az üldöztetéssel és a megpróbáltatásokkal szemben. Most, amikor kerek hatvan esztendő múltán ezeket a magával ragadó rajzokat újra átadjuk a nagyközönségnek, arra gondolunk, azok számottevően segítik majd az ifjabb nemzedéket, hogy jobban megértsék őseik életét, hitvilágát, különösen akkor, ha ezeket a régi szép szokásokat és szertartásokat maguk is követni kívánják. Éppen ezért szükségét éreztük annak, hogy a képeken látható eseményeket, ünnepi motívumokat alaposabban megmagyarázzuk, hogy röviden szóljunk a zsidó ünnepek mondanivalójáról, s ne csupán az eredeti kiadvány szakszerű jegyzeteire hagyatkozzunk. Ámos Imre 1907-ben, a magyar zsidó misztikus vallásosság, a hászidizmus egyik fellegvárában, Nagykállón született, azon a helyen, ahol a 18. század végén egy legendás rabbi, Taub Izsák a Szól a kakas már kezdetű erdélyi magyar népdalt világszerte énekelt zsidó nótává varázsolta. A művész rajzai nagykállói gyermekkorát idézik, egy olyan világot, amely a holocaust pusztítása következtében - azon a tájon - végleg odaveszett. Bízom benne, hogy a mártírhalált halt zseniális festőművész lírai hangvételű metszetei most végre eljutnak a művelt, az egymás kultúrájára nyitott olvasók asztalára, könyvespolcára, vagy akár a zsidó otthonok falaira. Ebben a reményben kívánok művészi élvezetet a mappa minden vásárlójának. Raj Tamás főrabbi