Virágszépzöld Anna

Az unokáim elpilledtek, és „fészkelni" kezdenek. Gáborka a fűtőtest elé terít egy takarót és ráheveredik, Lívia felmászik az ágyra, és ráfekszik a „selyem párnára". Két kézzel összemarkolja a négy-öt pelenkából álló „busziját", majd szorgalmasan markolászni kezdi a már kétes tisztaságú rongycsomót. Elálmosodott. Kedvesen kérlelni kezd: - Mamó, mondd el a „hája, máját"! - Nekem meg a „hím, hám, humot!"- szólal meg Gabóca. Lívia mellé ülök, és mesélni kezdem a legkedvesebb meséjét, A róka, mint récepásztort.. Fényes tekintettel, mosolyogva figyelnek a gyerekek. Alig várják, hogy anyóka végre megkérdezze a medvétől: - Tudsz-e szépen énekelni ? - Hogyne tudnék! Mam-mam-ma, mam-mam-ma! - velem mammognak. A farkassal együtt tutulnak, a róka versikéjét meg egyenesen harsogják: „Hája, mája, réce lába, begye, nyaka tepertője, hasam legyen temetője! Tyű!" Aztán következik Gábor kedvenc meséje, A tréfás farkas. Szóról szóra tudják. - Hím, hám, hüm, megeszlek! - kiáltják egymásnak. Felelevenednek, felugrálnak, és ismét hancúrozni kezdenek.