Szégyen és szeretet

Milyen szép, hogy ennyire különbözőek vagyunk! És tényleg szép :)

Most olvasom a könyvet, szerintem igen tanulságos.Elképzelhető, hogy kicsit zavaró lehet másoknak a gondolatok folyama, hogy nincs a könyvben kifejezett vezérfonál, amibe kapaszkodni lehet. De itt pont ez a lényeg, hogy mi is a szerzővel gondolkodjunk, fennakadjunk 1-1 mondatán, továbbvigyük az ő feltételezéseit. Ez a könyv az önálló gondolkodásról szól, a mélyebb megismerésről, és bizony, sokszor nehéz ezt kivitelezni, lecsupaszítani a saját lelki világunkat, hogy meglássuk valódi érzéseinket, és meglássuk valóban a másik embert is. Rengeteg hasonló témájú könyvet olvastam már, ebben az a különleges, hogy olyan titkos, csak pillanatokra megfogalmazott gondolatait látja papírra vetve az ember, amit még ki sem mert mondani, vagy be sem mert vallani, hogy ilyen is eszébe juthat. Ez a könyv olyan, mint egy spontán beszélgetés, és pont ez teszi kivételessé is. Ne rendet és téziseket, nagy és kész igazságokat várjunk tőle. Most nekünk kell rendet raknunk a fejünkben, ez nagyon nehéz, és eddig talán be nem vallott őszinteséget kíván saját magunktól. Ajánlom mindenkinek, aki mer őszintén magába szállni.

Ez kész könyv lenne? Vagy csak kisérlet, hogy fel lehet-e kerülni a Libri sikerllistájára egy gépírónő teljesítményével, aki szó szerint leír 3 előadást. Az elején van két üres oldal, valószínűleg oda kellett volna kerülnie egy előszónak, amiből megtudhatnánk, hogy az előadások mikor és milyen körülmények között hangzottak el, és ki milyen munkát végzett, hogy elkészülhessen a könyv. De hát ide nem nagyon volt mit írni , úgyhogy üresen maradtak. Ezek után teljesen esetlegesen, rosszul megfogalmazott gondolatok halmaza következik. Elkezdődik egy gondolatmenet, majd megszakítja valami és vagy folytatódik két oldal után, vagy a semmibe enyészik. Ugyanaz a tanulság szinte szó szerint megismételve olvasható hol itt hol ott. Majd ad hoc kérdésekre adott ad hoc feleletek következnek. Néha egy-két angol kifejezés is benne maradt, mintha képtelenség lenne lefordítani. Még így is vannak persze érdekes mozzanatok benne. Talán olyan, mint egy sietséggel, titokban készített szamizdat.

Még nem olvastam ezt a könnyvet,de ha Feldmár András stílusából és szakterületéből indulok ki,és az eddig megjelent könyvekből,akkor biztosan egy nagyon tanulságos könyv,amit mindenkinek csak ajánlani tudok!