Sörgyáros és traumatológusprofesszor, kávéházi főpincér és hárfaművész, régiségkereskedő és Esterházy-huszár. Ebben a kötetben magyar szülőtől származó nők és férfiak vallanak életükről. Olyanok, akik - az akkor még létező "vasfüggönyön" túl - Ausztriában keresték és találták meg a boldogulásukat. Menekülésük, szökésük, áttelepülésük történetei között nincs két egyforma, életük is más és más módon alakult, kinél több, kinél kevesebb szerencsével. Mégis: csupa beilleszkedett, kiegyensúlyozott ember, aki odaát vitte valamire. A kötet szerzője, Szászi Júlia, a Népszabadság bécsi tudósítója, aki - korábbi újságírói megbízatásait is számítva - másfél évtizede kifogyhatatlan kíváncsisággal éli, faggatja, írja Ausztriát.
A beható hely- és tárgyismerettel társuló eleven érdeklődés jelen van e kötet huszonegy portrériportjában. Nem csak az életutat ismerhetünk meg belőlük: a szerző beavat a szereplők foglalkozásának - olykor meghökkentő - műhelytitkaiba, s egy füst alatt bevezet - például - az osztrák sörgyártás, a lótenyésztés, a bécsi kávéházi regula, Közép-Európa legnagyobb egészségügyi centruma vagy éppen a bécsi filharmonikusok históríájába és mindennapjaiba is.
2010. 03. 16.
Ez nem név rokonság,én igazi rokona vagyok az ujságirónőnek,sajnos felénk nem lehet kapni a könyvét pedig szivesen elolvasnám.