Visszapörgetés - Tárcák

Szabó Palócz Attila Visszapörgetés című, száznégy tárcát tartalmazó kéziratának tartalma nem ismeretlen az újságolvasók előtt, lévén, hogy a kéziratba gyűjtött írások szemelvények a vajdasági Magyar Szó napilap hétvégi számaiban megjelenő, azonos címen futó sorozat anyagával. Mivel az évek óta heti rendszerességgel megjelenő rovatban tetemes mennyiségű anyag gyűlt össze, kézenfekvő a kiadói és szerzői szándék, hogy ennek egy szeletkéjét kiemelve, kötetbe foglalva adjanak ízelítőt Szabó Palócz Attila gondolatvilágából.
A zentai származású szerző azon irodalmárok sorába tartozik, akik bár évek óta külföldön élnek, több szállal kapcsolódnak Vajdasághoz, irodalmi és közéleti ténységük folytán kétlakiak maradtak. Szabó Palócz Attila amellett, hogy a budapesti Magyar Hírlap újságíró-szerkesztője, figyelemmel kíséri nemcsak a magyarországi, hanem a szerbiai politikai, közéleti, kulturális eseményeket is, reflektál rájuk az anyaországi és hazai sajtóban, webfelületeken, egyfajta közvetítő-összekötőként a két közeg között. Írásaiban a helyi, de hatásában globális jelenségek felé fordul, s parttalan asszociációsháló-képző képességének köszönhetően az adott kontextusból kiragadva aktualizálja őket. Évek múlva is érvényes gondolatokra bukkan az olvasójuk.
Szabó Palócz Attila eddigi sokrétű irodalmi és publicisztikai munkássága sokoldalú szerzőt sejtet. A kötet anyaga nemcsak, hogy alátámasztja, hanem tovább árnyalja, finomhangolja is eme megállapítást, ugyanis a szerző színházi, filmművészeti, irodalmi, politikai, történelmi, képzőművészeti jártasságáról tesz tanúbizonyságot. Ha az általa kedvelt tárcaíró módszerrel élnénk, nevezetesen, ha beütnénk egy keresőprogramba a szerző nevét, a kézirat anyagára lebontva olyan keresőszavakat tudnánk kiemelni, mint színház, hírlap, könyvhét, Danilo Kią, képregény, Doktor House, Google, folyóirat, Iszka, Shakespeare, irodalom, vallás, amelyek gyakorta visszatérő elemei, motívumai az írásoknak, ugyanakkor a fentebb már említett szerzői asszociációs hálónak köszönhetően újabb problémakörök kidolgozásához nyújtanak lehetőségét, miközben a szerzői jellem- és gondolatvilág bugyraiba is betekintést engednek.(Csík Mónika)