TÖPRENGÉSEK PENTATONBAN - BESZÉDEK, CIKKEK, INTERJÚK, SZEMELVÉNYEK 1989-99

"...két történelmet kell megkülönböztetni: a megélt és a megírt történelmet.
A megélt történelmet személyesen tapasztaltuk meg. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen, még akkor is, ha ugyanabban az eseményben vettünk is részt. (...) A megélt történelem ezért mindig titokzatosnak, szeszélyesnek, mélységesen irracionálisnak tűnik.
A megírt történelem már a feldolgozó utókor terméke amelyen munkálkodott az emberi értelem. (...) Megbízhatóbb ok-okozati viszonyok bukkannak fel benne... A megírt történelemben már megjelenik a logika. Múlttá és determinálttá fagy a jelen, amely már nem titok többé...
Ezek az írások egy kis lépést jelentenek a megélt történelemből a megírt történelem felé. Még valamennyien az emlékeinkben és néha a szívünkben őrizzük az eseményeket, amelyek szétválasztottak és összekötöttek minket. Még sorsként tapasztaljuk meg őket, noha ezt a sorsot egymásnak hordtuk össze véletlennek látszó törvények szerint. (...) Megérkezéseink és elbujdosásaink nem akarnak véget érni. Ledobtuk álarcainkat. De most döbbenünk rá, hogy egyeseknek közülünk több is volt... Tombol körülöttünk a megélt történelem.
A megírt történelem várat magára. Ahhoz, hogy megszülessék, még sok cikkgyűjteménynek, visszaemlékezésnek kell megjelennie... Egyelőre minél több autentikus, jól elkészített építőkockára van szükség, amelyből a megírt történelem majd felépülhet. Szabó Iván a maga építőkocka-készletét, íme: rendelkezésre bocsátja."
(Részlet Rabár Ferenc előszavából)