Kis tolvajok (és csalók)

A találó cím kicsit megtévesztő: a könyv nem bűnügyi krónika, amelyet az olvasó azzal a megnyugtató érzéssel vehet a kezébe, hogy nem róla szól, s hogy a fondorlatosan kitervelt csalásokon végül győzedelmeskedik az igazság. Siklós László elbeszélésgyűjteménye másfajta tolvajokról tudósít. Fiatalokról, öregekről, állatorvosokról, gyári dolgozókról, alkalmi munkásokról, akik egyébként tisztességes életükben olykor-olykor valami "nagy stiklire" szánják el magukat. Gyakran nem is a tétje, a végcélja érdekes az elhatározásoknak, hanem amit időközben fölemészt. Vajon igazán megéri - mint az egyik írás főhőse gondolja -, hogy ha papíron elválnak, kevesebbet kell a gyerekekért fizetni? Vagy valóban "ingyen van" a hús - mint az egyik írás címe jelzi -, ha az árát évekkel, lemondással kell törleszteni? Ezek a nagy gonddal kitervelt csalások sokszor nem oldanak meg semmit, legtöbbször még reménytelenebb helyzetbe sodorják elkövetőjüket, de egy pillanatra talán felvillan a szabadulás reménye, és értelmet nyer - ha mégoly groteszk értelmet is - életük.
Siklós hangsúlyozottan hagyományos technikával, realista eszközökkel bontja ki a tettek mögötti rétegeket. Egyszerre, szinte ugyanazzal a gesztussal elítéli hamis hitekben, illúziókban, csalásokban feloldást kereső hőseit, de szánja is őket, azonosul is ezekkel a kietlen sorsokkal. A novella hagyományaihoz hívan különös pillanatokat rögzít, de ha kicsit közelebb hajlunk ezekhez a történetekhez, erőltetés nélkül azonosíthatjuk őket napjaink tipikus élethelyzeteivel.