Az elfeledett Fekete István - Tanulmányok egy ismerős íróról III.

Sorozatunk korábbi két tanulmánykötetével ösztönözni kívántuk Fekete István világának mindeddig meglehetősen elhanyagolt kutatását, és egyúttal szemléltetni is, hogy e hiánypótló munkát miként képzeljük el. Már az utóbbi összeállításakor nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadiknak ugyancsak tematikusnak kell lennie, hiszen még így is csupán ízelítőt adhatunk e különösen gazdag életműből. Ezúttal egy korszakhatár irányította tájékozódásunkat; tanítványaimmal és barátaimmal most az író pályafutásának első tizenöt esztendejére összpontosítottunk, melynek műfaj- és témaválasztását olyan sokszínűség jellemzi, hogy túlzás nélkül a változatos Fekete Istvánról beszélhetünk. Már ekkoriban is írt állattörténeteket, ám ezeknél lényegesen meghatározóbb, hogy ez idő tájt emelkedett a magyar vadászirodalom klasszikusává, miközben élénk társadalmi-történelmi érdeklődésről tett tanúbizonyságot. Folyóiratok és napilapok rendszeres szerzője volt, színmű- és játékfilmtervek foglalkoztatták, regényeiben pedig a közelmúlt és a jelen időszerű kérdéseire reagált. Szerzőtársaimmal e sokszínű, mára lényegében elfeledett életműszeletből válogattunk. Tetszés szerint ugyan, de ügyelve arra, hogy a pályaszakasz csaknem valamennyi jellegzetességére rámutassunk. A terjedelmi korlátok miatt természetesen nem törekedhettünk teljességre, azonban a most mellőzött alkotások felé is ígéretes kutatási irányokat jelöltünk ki. Valamennyi írásunk forrásértékű, hiszen az első kötetekről mindeddig nem készültek kimerítő munkák, miként azt sem mutatta be még senki, hogy milyen kapcsolat fűzte Fekete Istvánt a Nimródhoz, az Új Időkhöz, a Vigiliához és az Új Ember című folyóirathoz. Harmadik többszerzős tanulmánykötetünkkel tehát a megkezdett úton járunk: körültekintő alapossággal, ugyanakkor közérthetően folytatjuk annak a roppant változatos írói életműnek a feltárását, amely a magyar örökség része. Sánta Gábor