Raffaello

Amikor Charles Darwin 1831-től 1836-ig tartó, föld körüli hajóútja során elérte Dél-Amerika nyugati partját, először látott "vadembereket": Tűzföld őslakóit. Külsejük és viselkedésük megdöbbentette, és Raffaello- képeket idézett maga elé emlékezetében; ez az összehasonlítás segítette önmaga számára értelmezni az emberi nem sokféleségét. Raffaello ebből a szempontból úgy jelenik itt meg, mint az újkori művészet klasszikusa, aki - miként az ókorban Polükleitosz vagy Pheidiasz - egyszer s mindenkorra meghatározta, hogy milyennek kell látnunk az embert. E szemlélet lényege a szépség és szabályosság összhangja - ez alapozta meg Raffaello hírnevét, de egyben ellenérzést is keltett: a szabályosság, ha évszázadokon át ismétlődik, unalmassá, sőt nyomasztóvá válhat. Mintákra azonban szükség van, és éppen ezeknek a kialakításában játszott fontos szerepet Raffaello. Kevés festő akad előtte és utána, aki hasonlóképp sokat tett volna civilizációnk vizuális közlésmódjának gazdagításáért.