"1936. január 19-én születtem Sajóládon. Az általános iskola elvégzése után a Török Pál utcai Művészeti Gimnáziumban érettségiztem, majd 1961-ben végeztem a Képzőművészeti Főiskolán. Ez volt a tanulás ideje. Utána elkezdtem önálló művészeti tevékenységemet. 1966-ban, harmincévesen rátaláltam a festő-jógára - ez volt legfontosabb felismerésem. Ennek lényege az állandó szellemi centrumok megtalálása, ami mindenkor, minden időben a művészet lényege és alapja volt, és az ma is, szemben a kétszáz éve tapasztalható egyre gyorsabb felbomlással és széteséssel.
1990 és 2005 között a Képzőművészeti Egyetemen tanítottam. Amikor erre felkértek, elgondolkoztam, hogyan is tudok öt év alatt minden, a művészethez elengedhetetlen ismeretet megtanítani. Tíz félévre osztottam az időt, így a tíz leglényegesebb dologra kellett koncentrálnom. Amikor 1995-ben, első ízben diplomáztak növendékeim, leírtam nekik mindazt, amit tanítottam, hogy az elkövetkező időkben, művészi válságuk idején legyen mire támaszkodniuk. Ez volt az alapja a most megjelenő könyvnek.
Mindez tizenöt évi tanítás és egy, a művészetnek teljesen elkötelezett élet tapasztalata. Ebben a könyvben szóba kerül minden, ami a művészetben fontos - semmi sem marad ki. Festőnövendékeknek, érett festőknek, a művészet szerelmeseinek, művészettörténészeknek, filozófusoknak - mindenkinek, akit a művészet megérint, fontos lehet ez a szembenézés.
Az ember szorosan összenőtt a művészettel. Ha a művészet elpusztul, elpusztul az ember is. Ma, a médiaterror, a sikeres agymosás idején a simára csiszolt agyak generációja nő fel, akiket a művészet cseppet sem érdekel. A művészet megmenekülésének vagy vesztének utolsó pillanatait éljük." (Molnár Sándor)
"Molnár Sándor művészete a kortárs festőművészetben az egyik legfontosabb és legeredetibb az én értékrendemben. 1981-ben a Műcsarnoki tárlaton találkoztam először képeivel. Már akkor, 17 éves koromban olyan nagy hatással volt rám ez a találkozás, hogy meglátogattam őt a műtermében, és azóta is folyamatosan figyelemmel kísérem életműve alakulását. 1998-ban kiállítottam egy válogatást festményeiből a Műcsarnok félköríves apszisában, és gyűjtemé-nyemben is több műve szerepel.
Molnár Sándort az a látványvilág, az a különleges festőiség, melynek megteremtésére képes, a legjelentősebb festők közé emeli. Művészetének kvalitásáról biztosan állíthatom - 30 év óta járva a világot, összehasonlítva a külföldi és magyar kortárs művészetet -, hogy kevés világszínvonalú kortárs festőink egyike. Életművében, mint a nagy életművekben általában, következetesség, hitelesség és átgondoltság érződik. Azt, hogy milyen mélységű ez az átgondoltság, nem is tudtam addig, amíg ezt a kéziratot el nem olvastam. Közel áll hozzám ez a könyv, mert másoknak is megmutat egy számomra valóságos világot, amely létezik a képeken és a képeken túl - ha tetszik - a festőben vagy a festményt néző emberben, és ennek tükröződése, ereje hat a festészetben. Ez a „titkos" terület válik érthetővé, követhetővé, megérthetővé, megnyitottá Molnár Sándor könyvének mondatai, sorai által. Arról a világról beszél, amelyet én is ismerek, de ő más metaforákkal, hasonlatokkal, szavakkal idézi meg. A tudattalannak, a belső folyamatoknak az értelmezése a legfontosabb és a legizgalmasabb, ami egy művészetről szóló könyvben történhet, amiért is foglalkozom festményekkel, művészettel. Nagyon fontos könyv, sokaknak ajánlom." (Kieselbach Tamás)
"Molnár Sándor a kortárs magyar művészet egyik legkiemelkedőbb mestere, 1990 - 2005 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének professzora volt. Működése alatt kiemelkedő pedagógiai tevékenységet folytatott, ennek alapvetéseit tartalmazza a kötet, amelyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem és Semmelweis Kiadó fontosnak talált, hogy a pályakezdő művészek, művészet pedagógusok és az érdeklődők megismerhessenek." (Kőnig Frigyes)
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
