Mielőtt elalszom

Olyan ez a könyv, mint egy játék. Egy kirakó, amit vakon kezd el rakni az ember, úgy, hogy nem tudja, milyen kép rajzolódik majd ki a kis darabkákat összeillesztve. Eleinte elég nehézkesen indul a játék, nehéz összeilleszteni egy-két darabot, aztán kicsit egyszerűbb lesz, és lassan sejted, mit rejt a kép. De aztán a kezedbe akad egy újabb részlet, és rájössz, hogy mégsem az lesz, amit tudni véltél. Mindig újabb és újabb gyanú vesz erőt rajtad, hogy aztán a következő darabka ismét mást rajzoljon ki És a végén vagy beigazolódik a sejtésed, vagy nem. Érdekes, izgalmas könyv, lassan, fokozatosan építve fel Christine Lucas életét, hogy aztán a végén hirtelen csapódjon le és vágjon fejbe minket az igazság. Nem körömrágásig izgalmas, inkább az a fajta, ami az agytekervényeket mozgatja meg. Annyira tudni akarjuk, mi az igazság, annyira próbáljuk összerakni ennek a nőnek az életét, hogy már-már mi is kételkedni kezdünk benne, hogy vajon nem csak a képzelete, vagy az eszének a védekező mechanizmusa játszik-e vele.. Tetszett. A vége is lehetett volna másmilyen is azt is el tudtam volna képzelni, de így sem volt rossz Egy hibája van: ismét egy elbaltázott fülszöveg!!! (aki olvasta már, tudja, mire gondolok)

Szerintem ez a könyv éppen attól olyan érdekes, hogy az olvasó semmivel sem tud kevesebbet, mint Christine. Ugyanazokat a puzzle-darabokat kapja meg, amiket ő, így tényleg vele együtt nyomozhat. Nekem nagyon tetszik, hogy egy férfi írta a művet, mégis női szemszögből. Meglepően hitelesen adja vissza az érzéseket, a félelemeket, és azt az elkeseredettséget, hogy talált egy újabb darabot, sőt még azt is tudja, hová való a képen, mégsem tudja beilleszteni. Igazából olvasás közben sok minden átfutott az agyamon a végkifejletet illetően. A 3.rész elején már sejtettem, hogy ez lesz a vége, de, azt hiszem, nem is lehetett volna másképp. Úgy volt jó, ahogy volt. Imádtam. Bárkinek ajánlom. Elgondolkoztat, megborzongat. Örülök, hogy olvashattam!

A legnagyobb könyv élményem,napokig a hatása alatt voltam,és utána még nagyobb becsben tartottam dédelgetett kis emlékeimet,hiszen ezek döntik el,hogy szép életünk volt-e?Ráadásul valami különös megérzés folytán Christine arcát,személyiségét végig kedvenc színésznőmre, Nicole Kidman-re formáltam,őt képzeltem el.Pár hét múlva pedig döbbenten olvastam,hogy ő kapta meg a szerepet,tehát nem csak én gondoltam így.Egy ilyen bonyolult szerepet csak egy olyan kimagaslóan intelligens,érzelem gazdag színésznő tud eljátszani,aki a Dogville Grace-ként is örök érvényű,maradandót alkotott!Tehetsége garancia lesz arra,hogy a film is várhatóan hatalmas siker lesz!