Isadora Duncan

1909. május 22-én este a későbbi híres francia írónő, Colette is ott ül a nézőtéren a Gaîté-Lyrique Színházban, ahol Isadora Duncan lép fel. Az előadás hatása alatt otthon azon nyomban papírra veti az élményt."Amikor táncolni kezd, egész valójával táncol, szabadon omló hajától kemény, meztelen sarkáig. Micsoda bájos és derűs vállmozdulatok! Milyen szép, amikor a csinos térd hirtelen kimered a muszlinrétegek mögűl, harciasan és csőkőnyösen, mint a kos szarva! Féktelen és mégis klasszikus bacchanáliájában a két táncoló kéz - az egyik hívogat, a másik jelez - betetőzi, felvirágozza a kavargó tüllfátylak mögött jól látható izmos, rózsaszínű test vidám rendetlenségét...Táncol, fáradhatatlanul. A közönség őrjöngve tapsolja vissza, ő pedig fejét hajlítva mond igent, és kezdi újra. Akár halálra is táncolná magát meztelen, fenségesen néma lábain. ...Amikor ránézek az Isadora Duncant tapssal ünneplő nőkre, a női természet furcsasága jár a fejemben. Ahogy félig felemelkedve kiáltják világgá lelkesedésűket, összepréselve, befűzve, sisak alatt gőrnyedve, jóformán felismerhetetlenül hajolnak a fátylaiban jóformán meztelen kis teremtés felé, aki ott áll könnyed, érintetlen lábán, szabadon leomló sima hajjal...De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! Tapsolnak, de cseppet sem irigylik. Messziről köszöntik, és érdeklődve szemlélik, de nem mint felszabadítójukat, hanem mint szökevényt.”Isadora Duncan 1878-ban San Franciscóban látta meg a napvilágot egy ír-skót vegyes házasság gyermekeként, és 1927-ben egy vadonatúj Bugattiban, a vezetőülésen legújabb „ifjú görög istenével” tragikus autóbaleset áldozata lett – Nizzában.Mindössze 49 évet élt a Colette emlegette "szökevény”, de mintha évezredeket fogott volna át ez a szüntelen fortissimóra hangolt élet. Isadora Duncan nemcsak a modern tánc nagy hatású alakja volt; a korszerű nő-fogalomnak, a női szerep radikális átigazításának harcosaként járult hozzá, hogy magát a világot is megváltoztassa, nem is kicsit.A táncosnak, a pedagógusnak, a szabadság szüntelen önkívületét hajszoló asszonynak "ritka tehetsége volt ahhoz, hogy a váratlan fordulatokat a szükségszerűség erejével hitelesítse” – írja róla Maurice Lever. Fordulatokban nincs hiány e pompás életrajzban. Duncan híres kapcsolatai mindegyike egy-egy görög dráma: Paris Singer, a varrógépkirály (akit Lohengrinnek becézett), a magyar Beregi Oszkár (aki asszonnyá avatta), a nagy színházreformátor, Gordon Craig, s mindenekfelett: az orosz zseni, a költő Szergej Jeszenyin – és persze a többiek, neves és névtelen férfiak – mind-mind aktív partnerek voltak abban a Nagy, Szent és Őrült Táncjátékban, amit Isadora Duncan életének mondhatunk. Hitt a megkerülhetetlen végzetben, mint a görög tragédiák hősnői. Mondhatnánk: Isadora Duncan pályafutásának legnagyobb produkciója – az élete volt.